The Unpopular Opinion Book Tag | booktag #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma úgy ébredtem fel, hogy "Hm, ma valami újat kéne csinálni!" Így jött az ötlet, hogy értékelés helyett ma egy könyves tag-gel örvendeztetlek meg titeket.

1. Egy könyv/sorozat, amit mindenki szeret, de te nem
Veronica Roth A beavatott című sorozata. Az első könyvet élveztem, az valahogy az oké és a jó között volt. De ahogy folytatódott a sorozat, egyre kevésbé tudtam élvezni a könyveket. Valahogy így éreztem: Beavatott: jó, A lázadó: jócska, A hűséges: nem, nem, soha többet, ilyet többet nem.

2. Egy könyv/sorozat, amit mindenki utál, de te szereted
Kami Garcia és Margaret Stohl Igéző Krónikák sorozata. Nagyon kevés embertől hallottam, hogy szerette volna. Olyanok mondták leginkább, akik csak az első könyvet olvasták. Az tényleg jó, nem a legjobb, de szeretem. A probléma (úgy gondolom) a második könyv elején kezdődik. Bevallom, nekem is kb harmadjára sikerült 50 oldalnál többet olvasni, de miután túljutottam az elején, nagyon jó volt.

3. Egy olyan szerelmi háromszög, amiben a főszereplő nem azzal jött össze, akivel szeretted volna

Az a nagy helyzet, hogy nekem ilyenem nincs. Legtöbbször egyetértek az íróval, és azt szeretem, akivel a végén a főszereplő együtt lesz. Olyan szokott lenni, hogy azt gondolom, hogy neki nem a Halállal kéne végeznie. Viszont, mivel nem akarom a kérdést megválaszolatlanul hagyni: A koronahercegnő/ The Crown. Tartok tőle, hogy Eadlyn nem azt választja, akit szeretnék.

4. Egy népszerű műfaj, amit nem szeretsz

A thriller. Nem bírom se nézni, se olvasni.

5. Egy szereplő, akit nem szeretsz

Utálom Tris-t. Idegesítő, buta, meggondolatlan, önfejű, önző, meg akarja menteni a világot, pedig ő csak egy tizenhat/hét éves lány, nem az ő dolga. 

6. Egy népszerű író, akinek a könyveit nem igazán szereted

David Levithan. Nem tetszett a Nap nap után, Nick és Norah végtelen éjszakáját elkezdtem, de nem igazán tudtam túljutni az első oldalon. Majd talán, egyszer, a jövőben adok neki még egy esélyt.

7. Egy közhely, amit utálsz

Most számot adok a matektudásomról. Szerelmi háromszögek; tizenhat éves lányok, akik meg akarják menteni a világot, mert ők megtehetik; szörnyű múlttal rendelkező, rejtélyes srác, aki csodás módon megnyílik a lánynak, ahogy eddig senki másnak és a végén csöpög a könyv a nyáltól. Ja, ez nem egy volt...

8. Egy népszerű sorozat, amit nem akarsz elolvasni

James Dashner Az útvesztő című sorozata. Az elsőt olvastam, nem volt rossz, de a folytatásokról sok rosszat hallottam, így nem tervezem folytatni ezt a sorozatot.

Egy másik, amit elkezdeni sem tervezek: Cynthia Hand Angyalsors trilógiája. Nem azért, mert rossz dolgokat halottam volna róla, sőt, mindenki, aki olvasta, azt mondta jó volt és nekem is el kéne olvasnom. Az a helyzet, hogy egy lány, akit általánosban nem bírtam, olvasta és akkor eldöntöttem, hogy én ezt pedig akkor sem fogom elolvasni. Tudom, gyerekes, de nem igazán tudok ezen a rossz érzésen változtatni.

9. Melyik sorozat- vagy filmadaptáció tetszett jobban, mint az alapjául szolgáló könyv?

L. J. Smith Vámpírnaplók. Csak az első könyvet olvastam, de annyi elég is volt. A sorozatot előbb láttam, de úgy gondolom, ha nem így történt volna, akkor is jobban szeretném, mint a könyvet (bár a negyedik évad után azt is befejeztem) Nem tetszett Elena, se Damon, se senki a könyvben.

Remélem nem sértődött meg senki a véleményem miatt, nem kell egyetérteni velem, csak, gondoltam, ismerjétek meg kicsit jobban azt, aki hetente írja nektek a kis szösszeneteit könyvekről. Ennyi lettem volna mára, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Keressünk köveket! | L. I. Lázár - Rejtőző kavicsok

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy nagyon különleges könyvről fogok beszélni. Egyrészt azért különleges, mert négyen is ezt a könyvet választottuk. (Egy kis magyarázat: koleszos vagyok, négyen vagyunk egy szobában. Lelkes könyvmolyként minél több embert akarok olvasásra szoktatni. Így történt, hogy fogtam magam, és szavazásra bocsátottam, hogy melyik könyvet olvassam fel. Mindenki szépen átgondolta, és erre a könyvre esett a választás.) Másrészt mind a négyünknek tetszett. Ez azért nagy szó, mert két lány egymás szöges ellentétei, tehát ha az egyik szeret valamit, az 99,9%, hogy a másik nem. Szóval nem kis teljesítmény. Ezután a remek felvezetés után, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a Rejtőző kavicsok című könyvét.

A történetet több szereplő szemszögéből követjük. Ott van a négy srác: Atács, Leó, Praetor és Krisz. Ők a fő bajkeverők. Ott van Lille is, a főszereplő lány. A srácok osztálytársa, de ő nem igazán van benne a tanárszivatósdiban. Végül, de nem utolsó sorban, Anna, az új tanárnő. Ők így, hatan (pár mellékszereplővel) összetalálkoznak és történnek velük dolgok. Nem akarok sokat mondani a történetről, mert nem áll szándékomban semmit sem lelőni (máskor sem, de most különösen nem) szóval be kell érnetek a fülszöveggel: "Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki "nagyvadat" vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival - csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik..."

Történet: Élvezetes és izgalmas volt olvasni, annak ellenére, hogy nem ez volt a hangsúlyos, hanem a szereplők és az ő fejlődésük. Tizenhét évesekről szól (plusz Anna), én is akörül vagyok, így egészen egyszerűen át tudtam érezni a problémáikat. Reálisan mutatja be a középiskolát. Majdnem tökéletes, az egyetlen hibája a könyvnek, hogy csupán 250 oldal. Viszont a vége tetszett, mert végülis ránk bízza az írónő a befejezést.

Szereplők: Szép számmal voltak és majdnem mindenkit imádtam. Mivel a pozitivitás a mindenem, kezdjük azokkal, akik annyira nem jöttek be. Atács volt a legantipatikusabb. Oké, nem bírja Annát, de ennyire azért nem kell tuskónak lenni. Nagyjából három olyan megszólalása volt, amitől nem másztam falra, amikor az édesanyjával/ról beszélt. Betti szintén nem lopta be magát a szívembe. Nem utálom, olyannak tűnik, akivel jóban lennék, de nem lennénk legjobb barinők. Tamás az egyetlen felnőtt, akit nem bírtam. Az elején sem volt okés a pasas, de a végére teljesen kiábrándultam belőle, bár sosem voltam beleábrándulva. Rajta kívül viszont minden felnőttet nagyon szerettem. Lille apja csak úgy ontja magából a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon jó apa, megy neki ez a gyereknevelősdi, így is, hogy egyedül kell csinálnia. Aztán ott van Anna. Szörnyű dolog történt vele, de úgy ahogy sikerült talpra állnia. Segítőkész, a legjobbat hozza ki mindenkiből. Örülnék, ha ilyen magyar (vagy akármilyen) tanárom lenne. Persze a diákokat is nagyon szerettem. Krisz flegma, vezérkedik, de minél több időt tölt Annával, annál inkább előtör az értelmes énje. Praetor volt a kedvencem a srácok négyeséből. Nagyon okos, nem tökéletes, de ez teszi mégis azzá. Volt egy hulláma (kinek nincs?), a felszín alatt sokkal több érzelem van benne, mint azt az ember gondolná. Az egész könyvben Lille volt a kedvencem. Okos, művelt, értelmes, a kapcsolata az apjával olyan szívemelengető. Bettin kívül nem nagyon van jóban senkivel, és ő az egyetlen, aki a kezdetektől kedveli Annát. Kicsit úgy éreztem, hogy hasonlítunk, pár apróság kivételével (nincs titkos hódolóm, és nem írok, helyette olvasok a valóság helyett...), így egy kicsit talán a saját problémáimra is találtam megoldást.

Stílus: Nagyon könnyen és gyorsan olvasható, de nem lebutított. Ha nem felolvastam volna, biztos, hogy egy délután/este alatt elolvasom. A párbeszédek, az oltások viccesek, egy-egy közülük szállóige lett a szobában. Megint idézettel akartam kezdeni, de rájöttem, hogy gyakorlatilag az egész könyvet lemásolhatnám. Egy részletet viszont mégis megosztok veletek, mert ez még mindig itt kavarog a többi gondolat között: "Az állítólagos lábtörlőgyáros rálépett a perzsaszőnyegre. Az ő féltve őrzött perzsaszőnyegére..." Olyan, mintha az írónő nekem írta volna, bár lehet, hogy minden 16 éves így érez. Ez a legjobb magyar könyv, amit valaha olvastam, és szeretném megköszönni Lázár Ildikónak, hogy megírta, mert nemcsak a szereplők okosak ebben a műben, hanem az egész könyv.

Cím: Még a címe is okos. Lille apja kavicsoknak hívja a különleges embereket. Őket nehéz megtalálni, keresni kell, így olyan, mintha rejtőznének.

Borító: Kék. Ez már alapból plusz. Igazából nem sokat mond a cselekményről, a szereplőkre fókuszál, csakúgy, mint a könyv. És kék.

Ajánlom: 15-16-tól felfelé fiúknak, lányoknak. Nekünk segít a problémáinkat megoldani, vagy legalább elkezdeni megoldani, a felnőtteket megmosolyogtathatja, illetve Anna története érdekes lehet.

Elolvasnám-e újra? Ó, még szép. Legkésőbb nyáron sort akarok keríteni rá, mert azért más felolvasni, mint egyedül lenni a gondolataimmal. Meg amúgy is. Ez akárhány újraolvasást megérdemel. 

Mi tetszett benne a legjobban? Lille és az apja kérdéses játéka. Az egyikük rákérdez egy személyre, és a másik csak úgy adhat nemleges választ, ha tudja kiről van szó és valami jellegzetes dolgot kell róla a válaszban mondani. Ezzel a játékkal rengeteget lehet tanulni, akaratlanul is.

Remélem tetszett a beszámolóm, és elkezdtek kutatni a kavicsok után. Ha ez a kis szösszenet felkeltette az érdeklődéseteket, ITT bővebben is olvashattok a könyvről. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Játsszunk egyet! | Ernest Cline - Ready Player One

"Onnan tudod, hogy teljesen tönkrevágtad az életedet, hogy az egész világod egy szarkupaccá válik, és az egyetlen személy, aki szóba áll veled, a számítógépes rendszered mesterséges intelligenciája."

"Elhagyni az otthonunkat súlyosan túlértékelt cselekvés."

"Azért hoztam létre az OASIS-t, mert soha nem találtam a helyem a valóságban. Nem tudtam, hogyan teremtsek kapcsolatot az emberekkel. Egész életemben féltem. Egészen addig, amíg fel nem fogtam, hogy hamarosan vége. Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk. És a valóság valós."

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és nem hiszem el, hogy ezt a könyvet csak most olvastam el. Ezzel a műremekkel először BookTube-on találkoztam, de úgy voltam vele, hogy "Á, videójáték, nem vagyok oda értük, biztos nem élvezném." Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus. Engedjétek meg, hogy bemutassam a 2015-ös kedvenc könyvemet, a Ready Player One - t!

A történet 2044-ben (addig már csak 28 év van!) játszódik, és mit ne mondjak, nem kecsegtet túl sok jóval a jövő. A világ elég csúnya hely lett, az emberek többsége nyomorban él. Milyen szerencse, hogy egy kattintással kizárhatjuk környezetünket, mert van egy program, ami ezt lehetővé teszi. Ez nem más, mint az OASIS, a virtuális utópia. Mára (mármint akkorra mára) aki teheti, mindent ezen a szimuláción keresztül intéz, tanul, dolgozik, szórakozik. Mikor a program tervezője, James Halliday meghal, elküld minden felhasználónak egy videóüzenetet, amiben tájékoztatja őket a végrendeletéről. Ebben az áll, hogy aki először talál rá a játékban elrejtett kapuszerűséget, úgynevezett Húsvéti Tojást, őrá hagy mindent. A pénzét, a vállalatot, mindent. Persze nem csak a gyorsaság számít, rafkósnak kell lenni, mert az öreg feladványokat is hagyott hátra. Öt éven keresztül senki semmit sem tud kezdeni az első verssel, majd egy tizennyolc éves srác, Wade Watts (főhősünk, az OASIS-ban Parzival) rálel az első kulcsot. Wade-ről amúgy annyit kell tudni, hogy magányos, tizenhárom éves kora óta életcélja megtalálni a Tojást. H az egyetlen barátja, de őt is csak a szimuláción keresztül ismeri. Wade a hajsza kezdetekor csóró (bocs a szóért, jobbat nem találtam...), de amint a neve felkerül a Halliday oldalán lévő toplista első helyére, egycsapásra meggazdagszik. De nem ülhet sokáig a babérjain, utána rengetegen kezdik megtalálgatni a kulcsot. Felkeresi a konkurens cég is, az IOI, hogy segítsen nekik megszerezni a Tojást, de Wade természetesen nem adja be a derekát. Ezután a "megbeszélés" után eltűnik a térképről. Csak egy emberrel tartja a kapcsolatot, Art3mis-szel, akit a kulcs megtalálásakor ismert meg. De egy vallomás után vele is megszakad minden összeköttetése. Ekkor jön rá, mekkora egy idióta volt és mennyi időt elpazarolt. Újra megszállottan keresi a következő kulcsot. Ugyanis miközben őt rózsaszín felhők vették körül, lecsúszott az első helyről, így sötétté vált az ég. Aztán, egy rövid kitérő után elutazik pár másik emberrel együtt Halliday legjobb barátjához, és elkezdődik a végső harc a Tojásért.

Történet: Fantasztikus volt. A virtuális és a valódi világ is remekül lett felépítve. Rengeteg '80-as évekbeli popkultúrális utaláscsemegécskékkel árasztotta el Mr. Cline a könyvet. Olvasás közben döbbentem rá, mennyire bírtam volna a nyolcvanas éveket. Teljesen logikus volt a történetvezetés, mindennek megvolt a helye, az oka. Egyáltalán nem számított, hogy videójátékok terén teljesen analfabéta vagyok. Nagyon jó volt olvasni, de azért remélem, nem ilyen lesz a világ 30 év múlva.
Szereplők: Szerettem Wade-t. Okos, talpraesett, 157-szer nézte meg a Gyalog galopp-ot. Egyedül akkor nem szerettem, amikor egyedül volt. Valahogy túl megszállott volt. De a végére újra bírtam. H tetszett, jó fej, jó (egyszem) barátja Wade-nek. A kedvencem Art3mis volt. Okos, értelmes, önálló, nem csak egy bugyuta kiegészítője a főszereplő srácnak. Halliday is szimpatikus volt. Haláli az öreg, hogy ezt kitalálta, jó kis rejtvényfejtősdi. Ogden Morrow nagyon aranyos, olyan öregesen aranyos volt. Segítőkész, és nemcsak öregesen aranyos, de megvan benne az öregek bölcsessége is. Sorrento-t és az egész IOI-t egy szereplőként kezelem, hiszen semmi nem különbözik rajtuk, csak a számuk. Hihetetlen, mikre nem képesek emberek a pénz miatt. Jó, oké, egy vállalat a tét, de akkor is. Mindennek van határa. 
Stílus: Erre sem tudok mást mondani, csak azt, hogy elképesztően jó. Pörgős, gyorsan olvasható, vicces, de van benne komolyság.
Cím: Egyértelműen a videójátékra utal. Egyszerű, tömör, pont, ahogy általánosban tanultam.
Borító: Mikor láttam az új borítót, kicsit tartottam tőle, hogy a régivel már nem lehet kapni. Szerencsére az egyik könyvesboltban még volt két példány és én vagyok az egyik boldog tulajdonosa. Annak ellenére, hogy a kék szín a mindenem, a piros változat sokkal kreatívabbnak tűnik számomra. A tapintása is más, valahogy puhább. A mérete tökéletes, pont beleillik a kezembe. Nagyjából 5 percet töltök különböző időpontokban azzal, hogy fogom. Mást nem csinálok. Fogom és gyönyörködöm benne.
Ajánlom: Mindenkinek. Fiúnak, lánynak, fiatalnak, öregnek. Fiúk - videójáték, lányok - ha unjátok a csöpögős romantikus regényeket, ez tökéletes. Öregek - nyolcvanas évek, pattanjon csak fel mindenki arra a bizonyos nosztalgia-vasútra!, fiatalok - videójáték, high-tech cuccok.
Elolvasnám-e újra? Igen. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, két gondolat kóválygott a fejemben. Egyrészt, hogy ezt most azonnal újra kell olvasnom, másrészt, hogy nem akarom becsukni a könyvet, mert az azt jelentené, hogy vége. Mármint, hogy vége vége. Így történt, hogy nagyjából negyedórával azután, hogy végeztem, még mindig ott ültem az ágyamon, a nyitott könyvvel a kezemben. Még most is benne van a könyvjelző, amit használtam. Így olyan, mintha még nem lenne vége.
Szeretnék-e egy folytatást? Kapásból igent mondanék, de jobban belegondolva nem. Teljesen kerek a történet, és torkig vagyok már a sorozatokkal.
Örülnék-e, ha lenne belőle film? Nagyon, úgy gondolom, ha egy ilyen hírt kapnék, az bármilyen traumából kilábaltatna. Olyan fura agyam van, hogy miközben olvasok, nem a lapot látom magam előtt, hanem olyan, mintha filmet néznék, és (ha jó kezekbe kerül) remek filmet lehetne belőle csinálni. 

Remélem tetszett a beszámolóm, és sikerült nem mindent lelőnöm. Bízom benne, hogy nem baj, hogy egy picivel hosszabb az értékelés, de amiről tudok beszélni, arról nagyon tudok. És amit olvastatok az csak egy rövidített verzió.Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, ITT többet olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

Laini Taylor - Vér és csillagfény napjai (Füst és csont leánya #2)

Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mint ígértem, itt is van a Füst és csont leánya sorozat második kötetének értékelése. (Kicsit hosszúra nyúlt az a hamarosan). Ezt csak akkor olvasd el, ha már olvastad a könyvet, mert nem vagyok olyan ügyes, hogy spoiler nélkül tudjak róla írni. De ha nem zavarnak, akkor örülök, hogy elolvasod. A kapcsolatom nem igazán változott a könyvvel, ezt talán valamivel lelkesebben kezdtem olvasni, tekintve, hogy tudtam, az első milyen jó volt.
A történet Prágában, Zuzana-val kezdődik. Halvány sejtelme sincs, merre lehet Karou,  és eltökélt szándéka, hogy megkeresi. Ebben természetesen számít barátja támogatására. Mik minden feltétel nélkül belemegy.Komolyan mondom, az ő történetük az egyetlen boldog része a könyvnek.De erről majd később. Tehát felkerekednek és az üzenet alapján, amit Karou küldött, elindulnak megkeresni. Eközben ő meglehetősen elfoglalt új feltámasztói teendőivel, most, hogy Kénkő nincs. Thiago zaklatja, úgy állítja be, mintha nem, de igen. Az elején teljesen egyedül van, barátok nélkül, mert bár a táborban tudják, hogy ő Madrigal, nehéz elfogadniuk az emberi külsejét. Ziri, az utolsó kirin mégis kezd nyitni felé és összebarátkoznak. Aztán megérkezik Zuzana és Mik, kiderül, hogy Karou nem azért küldte azt az e-mail-t, hogy megtalálják, mégis ez a legboldogabb időszaka, amit a kimérákkal tölt. Természetesen a szeráfok sem maradhatnak ki a könyvből. Ők öldösik a kimérákat, Akivának azonban elege lesz ebből, és elhatározza, hogy megöli a császárt. Természetesen Liraz és Hazael segítenek neki. Valójában Jael, a császár testvére öli meg, de úgy ügyeskedik, hogy azt higgye mindenki, hogy Akiváék tették. Ők ezért (vagy hát, nemcsak ezért) elmennek Karou-hoz. Beszélnek egyet, elmennek, Thiago meg akarja ölni a kék hajú lányt, de (szerencsére) nem sikerül neki, ehelyett ő hal meg, de nagyon kis trükkös volt az írónő, mert senki nem tudja, hogy meghalt. A könyv majdnem-végén Zuzana felhívja Karou-t azzal, hogy szeráfok jöttek át egy portálon az emberi világba. Mert Razgutot feltétlenül életben kellett hagyni, igaz?!
Történet: Ezt a könyvet fájt olvasni. Nem mintha rossz lett volna,erről szó sincs, de annyian haltak meg és annyian szenvedtek, hogy konkrétan nekem fájt. Volt egy rész, amikor Ziri jött vissza a szeráftáborból, és olyan részletességgel olvashattam azt, hogyan kínozták, hogy meg kellett állnom és jó pár mély lélegzetet vennem. Az egész könyvben így van. Egész falvakat gyilkolnak le. Egy szeráfok által lemészárolt falu, egy kimérák által lemészárolt szeráf tábor. Vártam, mikor kezd el folyni a vér a könyv gerincéből. Szerencsére Akiva észhez tért, és próbálta menekíteni a kimérákat. Azért nem az egész könyv ilyen, kapunk egy aprócska boldogság-morzsát. Zuzana és Mik annyira aranyosak, hogy iciri-picirit ellensúlyozta azt a rengeteg szörnyűséget. Ami azt illeti, teljesen jól elvagyok a befejezéssel. Szerettem, ahogy megmenekítettek sok mindenkit, és úgy ért véget a kötet, hogy Karou és Akiva a barlang két pontjából egymás szemébe néz.
Szereplők: Új kedvenc szereplőm van, mégpedig Zuzana. Olyan tündéri, de kitartó és elszánt. Annyira aranyos volt, ahogy Mik felhozta a házasságot,tetszik ez a három próba dolog. Ezenkívül vicces és nem is tudom, közel áll a szívemhez. Aztán ott van Mik. Jó barát, kicsit visszafogja Zuzana-t, de jó értelemben, szóval nem korlátozza, csak vigyáz rá. Nagyon remélem, hogy össze fognak házasodni. Ziri is hihetetlenül aranyos. Olyan fiatal és annyi szörnyűségen ment keresztül és most a Farkas testében van. Volt egy pont, ahol megfeledkeztem az Akiva-val kapcsolatos érzéseimről és azt akartam, hogy Ziri és Karou együtt legyenek. És akkor, mikor már nagyon-nagyon szerettem ezt az aranyos kis kirint, puff, vége, meghalt. Ez egy újabb olyan pont volt, ahol megálltam, letettem szépen a könyvet egy percre, és néztem ki bambán a fejemből, hogy mi a manó volt ez?! Aztán szerencsére (pff... szerencsére...) nem halt meg "csak" a Farkas testében él tovább. Karou-t rettenetesen sajnáltam. Az a rengeteg fájdalom elviselhetetlen, csodálom, hogy megmaradt ép eszénél. Thiago-t utáltam, mint a kihűlt sültkrumlit, viszont annak örültem, mikor felajánlotta a kékhajú csodának, hogy ő szolgáltatja a fájdalomtizedet. Jó volt még többet megtudni Liraz-ról, viszont Hazael-lel miért kellett ezt tenni? Tényleg szükség volt erre, komolyan? És Akiva. Mikor azt hitte, Karou halott... Mindkét főszereplőt nagyon sajnáltam és nagyon remélem, hogy megkapják a boldog befejezésüket. Akiva anyjának törzse szimpatikus, tetszik, hogy nem szívbajosak. Fú, a császárt de utáltam. Szörnyű volt olvasni, ahogy odavezették a lányt a palotához. Ha tehettem volna, én végeztem volna vele. 

Stílus: Nagyon szeretem, ahogy Laini Taylor ír. Fantasztikus világot alkotott, tele részletesen kidolgozott karakterekkel. A váltott nézőpont szintén tetszett.

Cím: Pontosan kifejezi, miről szól a könyv. Vér - rengeteg öldöklés, csillagfény - az angyalok ragyogása. 

Borító: Gyönyörű. Be kell vallanom, jobban tetszik, mint az első részé, annak ellenére, hogy az első kék. Egy dolog azonban nagyon felbosszantott. Nem illenek össze. Az első kemény borítós, míg ez puha, és 1-2 centivel szélesebb/magasabb, mint a második. Ilyet. Nem. Csinálunk. Tudom, az a fontos, ami benne van, de nagyon irritál így a könyvespolcomon. 

Ajánlom: Aki olvasta az első részt, annak gyanítom nem kell mondanom, hogy kötelező. Viszont csak akkor, ha megvan hozzá a kellő hangulatod, és felkészültél arra a rengeteg halálra, ami ebben a kötetben vár rád. 

Elolvasnám a következő részt? Nem is kérdés. Az is benne van a pakliban, hogy ha beláthatatlan időn belül jelenik meg magyarul, akkor nekiállok angolul.

Kiméra, angyal vagy ember lennék? Azt hiszem, leginkább kiméra. Ember nem, mert most jöttek az egyáltalán nem kedves és aranyos angyalok, angyal szintén nem, Jael miatt. A kimérákat még fel is támasztják, ha időben begyűjtik a lelkét, szóval ez tűnik a legbiztosabbnak.

Remélem hasznos volt a beszámolóm és nektek is kiszáradnak a könnycsatornátok olvasás közben. Ha érdekel a könyv ITT bővebben olvashatsz róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi