"Elhagyni az otthonunkat súlyosan túlértékelt cselekvés."
"Azért hoztam létre az OASIS-t, mert soha nem találtam a helyem a valóságban. Nem tudtam, hogyan teremtsek kapcsolatot az emberekkel. Egész életemben féltem. Egészen addig, amíg fel nem fogtam, hogy hamarosan vége. Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk. És a valóság valós."
Helló, Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és nem hiszem el, hogy ezt a könyvet csak most olvastam el. Ezzel a műremekkel először BookTube-on találkoztam, de úgy voltam vele, hogy "Á, videójáték, nem vagyok oda értük, biztos nem élvezném." Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a könyv egyszerűen fantasztikus. Engedjétek meg, hogy bemutassam a 2015-ös kedvenc könyvemet, a Ready Player One - t!
A történet 2044-ben (addig már csak 28 év van!) játszódik, és mit ne mondjak, nem kecsegtet túl sok jóval a jövő. A világ elég csúnya hely lett, az emberek többsége nyomorban él. Milyen szerencse, hogy egy kattintással kizárhatjuk környezetünket, mert van egy program, ami ezt lehetővé teszi. Ez nem más, mint az OASIS, a virtuális utópia. Mára (mármint akkorra mára) aki teheti, mindent ezen a szimuláción keresztül intéz, tanul, dolgozik, szórakozik. Mikor a program tervezője, James Halliday meghal, elküld minden felhasználónak egy videóüzenetet, amiben tájékoztatja őket a végrendeletéről. Ebben az áll, hogy aki először talál rá a játékban elrejtett kapuszerűséget, úgynevezett Húsvéti Tojást, őrá hagy mindent. A pénzét, a vállalatot, mindent. Persze nem csak a gyorsaság számít, rafkósnak kell lenni, mert az öreg feladványokat is hagyott hátra. Öt éven keresztül senki semmit sem tud kezdeni az első verssel, majd egy tizennyolc éves srác, Wade Watts (főhősünk, az OASIS-ban Parzival) rálel az első kulcsot. Wade-ről amúgy annyit kell tudni, hogy magányos, tizenhárom éves kora óta életcélja megtalálni a Tojást. H az egyetlen barátja, de őt is csak a szimuláción keresztül ismeri. Wade a hajsza kezdetekor csóró (bocs a szóért, jobbat nem találtam...), de amint a neve felkerül a Halliday oldalán lévő toplista első helyére, egycsapásra meggazdagszik. De nem ülhet sokáig a babérjain, utána rengetegen kezdik megtalálgatni a kulcsot. Felkeresi a konkurens cég is, az IOI, hogy segítsen nekik megszerezni a Tojást, de Wade természetesen nem adja be a derekát. Ezután a "megbeszélés" után eltűnik a térképről. Csak egy emberrel tartja a kapcsolatot, Art3mis-szel, akit a kulcs megtalálásakor ismert meg. De egy vallomás után vele is megszakad minden összeköttetése. Ekkor jön rá, mekkora egy idióta volt és mennyi időt elpazarolt. Újra megszállottan keresi a következő kulcsot. Ugyanis miközben őt rózsaszín felhők vették körül, lecsúszott az első helyről, így sötétté vált az ég. Aztán, egy rövid kitérő után elutazik pár másik emberrel együtt Halliday legjobb barátjához, és elkezdődik a végső harc a Tojásért.
Történet: Fantasztikus volt. A virtuális és a valódi világ is remekül lett felépítve. Rengeteg '80-as évekbeli popkultúrális utaláscsemegécskékkel árasztotta el Mr. Cline a könyvet. Olvasás közben döbbentem rá, mennyire bírtam volna a nyolcvanas éveket. Teljesen logikus volt a történetvezetés, mindennek megvolt a helye, az oka. Egyáltalán nem számított, hogy videójátékok terén teljesen analfabéta vagyok. Nagyon jó volt olvasni, de azért remélem, nem ilyen lesz a világ 30 év múlva.
Szereplők: Szerettem Wade-t. Okos, talpraesett, 157-szer nézte meg a Gyalog galopp-ot. Egyedül akkor nem szerettem, amikor egyedül volt. Valahogy túl megszállott volt. De a végére újra bírtam. H tetszett, jó fej, jó (egyszem) barátja Wade-nek. A kedvencem Art3mis volt. Okos, értelmes, önálló, nem csak egy bugyuta kiegészítője a főszereplő srácnak. Halliday is szimpatikus volt. Haláli az öreg, hogy ezt kitalálta, jó kis rejtvényfejtősdi. Ogden Morrow nagyon aranyos, olyan öregesen aranyos volt. Segítőkész, és nemcsak öregesen aranyos, de megvan benne az öregek bölcsessége is. Sorrento-t és az egész IOI-t egy szereplőként kezelem, hiszen semmi nem különbözik rajtuk, csak a számuk. Hihetetlen, mikre nem képesek emberek a pénz miatt. Jó, oké, egy vállalat a tét, de akkor is. Mindennek van határa.
Stílus: Erre sem tudok mást mondani, csak azt, hogy elképesztően jó. Pörgős, gyorsan olvasható, vicces, de van benne komolyság.
Cím: Egyértelműen a videójátékra utal. Egyszerű, tömör, pont, ahogy általánosban tanultam.
Borító: Mikor láttam az új borítót, kicsit tartottam tőle, hogy a régivel már nem lehet kapni. Szerencsére az egyik könyvesboltban még volt két példány és én vagyok az egyik boldog tulajdonosa. Annak ellenére, hogy a kék szín a mindenem, a piros változat sokkal kreatívabbnak tűnik számomra. A tapintása is más, valahogy puhább. A mérete tökéletes, pont beleillik a kezembe. Nagyjából 5 percet töltök különböző időpontokban azzal, hogy fogom. Mást nem csinálok. Fogom és gyönyörködöm benne.
Ajánlom: Mindenkinek. Fiúnak, lánynak, fiatalnak, öregnek. Fiúk - videójáték, lányok - ha unjátok a csöpögős romantikus regényeket, ez tökéletes. Öregek - nyolcvanas évek, pattanjon csak fel mindenki arra a bizonyos nosztalgia-vasútra!, fiatalok - videójáték, high-tech cuccok.
Elolvasnám-e újra? Igen. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, két gondolat kóválygott a fejemben. Egyrészt, hogy ezt most azonnal újra kell olvasnom, másrészt, hogy nem akarom becsukni a könyvet, mert az azt jelentené, hogy vége. Mármint, hogy vége vége. Így történt, hogy nagyjából negyedórával azután, hogy végeztem, még mindig ott ültem az ágyamon, a nyitott könyvvel a kezemben. Még most is benne van a könyvjelző, amit használtam. Így olyan, mintha még nem lenne vége.
Szeretnék-e egy folytatást? Kapásból igent mondanék, de jobban belegondolva nem. Teljesen kerek a történet, és torkig vagyok már a sorozatokkal.
Örülnék-e, ha lenne belőle film? Nagyon, úgy gondolom, ha egy ilyen hírt kapnék, az bármilyen traumából kilábaltatna. Olyan fura agyam van, hogy miközben olvasok, nem a lapot látom magam előtt, hanem olyan, mintha filmet néznék, és (ha jó kezekbe kerül) remek filmet lehetne belőle csinálni.
Szereplők: Szerettem Wade-t. Okos, talpraesett, 157-szer nézte meg a Gyalog galopp-ot. Egyedül akkor nem szerettem, amikor egyedül volt. Valahogy túl megszállott volt. De a végére újra bírtam. H tetszett, jó fej, jó (egyszem) barátja Wade-nek. A kedvencem Art3mis volt. Okos, értelmes, önálló, nem csak egy bugyuta kiegészítője a főszereplő srácnak. Halliday is szimpatikus volt. Haláli az öreg, hogy ezt kitalálta, jó kis rejtvényfejtősdi. Ogden Morrow nagyon aranyos, olyan öregesen aranyos volt. Segítőkész, és nemcsak öregesen aranyos, de megvan benne az öregek bölcsessége is. Sorrento-t és az egész IOI-t egy szereplőként kezelem, hiszen semmi nem különbözik rajtuk, csak a számuk. Hihetetlen, mikre nem képesek emberek a pénz miatt. Jó, oké, egy vállalat a tét, de akkor is. Mindennek van határa.
Stílus: Erre sem tudok mást mondani, csak azt, hogy elképesztően jó. Pörgős, gyorsan olvasható, vicces, de van benne komolyság.
Cím: Egyértelműen a videójátékra utal. Egyszerű, tömör, pont, ahogy általánosban tanultam.
Borító: Mikor láttam az új borítót, kicsit tartottam tőle, hogy a régivel már nem lehet kapni. Szerencsére az egyik könyvesboltban még volt két példány és én vagyok az egyik boldog tulajdonosa. Annak ellenére, hogy a kék szín a mindenem, a piros változat sokkal kreatívabbnak tűnik számomra. A tapintása is más, valahogy puhább. A mérete tökéletes, pont beleillik a kezembe. Nagyjából 5 percet töltök különböző időpontokban azzal, hogy fogom. Mást nem csinálok. Fogom és gyönyörködöm benne.
Ajánlom: Mindenkinek. Fiúnak, lánynak, fiatalnak, öregnek. Fiúk - videójáték, lányok - ha unjátok a csöpögős romantikus regényeket, ez tökéletes. Öregek - nyolcvanas évek, pattanjon csak fel mindenki arra a bizonyos nosztalgia-vasútra!, fiatalok - videójáték, high-tech cuccok.
Elolvasnám-e újra? Igen. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, két gondolat kóválygott a fejemben. Egyrészt, hogy ezt most azonnal újra kell olvasnom, másrészt, hogy nem akarom becsukni a könyvet, mert az azt jelentené, hogy vége. Mármint, hogy vége vége. Így történt, hogy nagyjából negyedórával azután, hogy végeztem, még mindig ott ültem az ágyamon, a nyitott könyvvel a kezemben. Még most is benne van a könyvjelző, amit használtam. Így olyan, mintha még nem lenne vége.
Szeretnék-e egy folytatást? Kapásból igent mondanék, de jobban belegondolva nem. Teljesen kerek a történet, és torkig vagyok már a sorozatokkal.
Örülnék-e, ha lenne belőle film? Nagyon, úgy gondolom, ha egy ilyen hírt kapnék, az bármilyen traumából kilábaltatna. Olyan fura agyam van, hogy miközben olvasok, nem a lapot látom magam előtt, hanem olyan, mintha filmet néznék, és (ha jó kezekbe kerül) remek filmet lehetne belőle csinálni.
Remélem tetszett a beszámolóm, és sikerült nem mindent lelőnöm. Bízom benne, hogy nem baj, hogy egy picivel hosszabb az értékelés, de amiről tudok beszélni, arról nagyon tudok. És amit olvastatok az csak egy rövidített verzió.Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, ITT többet olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok, és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése