2016. május 31., kedd

Emlékezzünk! | Lois Lowry - Az emlékek őre

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy különleges értékelés jön. Nem a forma, a külső változik, az az érdekes, hogy miért olvastam ezt a könyvet. Azért, mert részt veszek a Mini-könyvklub 4. felvonásában. Részletesen ITT olvashattok róla, de dióhéjban annyi, hogy négy hónapon keresztül el kell olvasni egy adott könyvet, minden hónapban egyet, értékelést írni róla, majd ezt elküldeni. Mondanám, hogy jelentkezzetek, de mivel semmit soha nem hagyok az utolsó pillanatra, így természetesen ezt sem a határidő előtti éjszaka írom. Tehát a könyvvel így találkoztam úgy igazán, szemtől szembe. Nem igazán voltam úgy vele, hogy belehalok, ha nem olvasom el, de a 'majd egyszer talán' listán fent volt. És most sikeresen lekerítettem róla.

A történet egy szürke világban játszódik, az embereknek nincsenek igazi érzelmeik, se emlékeik, mindent eldöntöttek helyettük, egy grammot nem kell gondolkodni. A társadalmat úgy alakították, hogy az ember gyereke tizenkettes (tizenkét éves) koráig minden év decemberében aktívan részt vesz a ceremónián, ahol a különböző életkort elérő gyerekek újabb és újabb, a felnőttség megközelítését jelképező dolgot tudhatnak magukénak. Tizenkettes korukban eldönti a bizottság, hogy milyen munkát szán az adott gyereknek, akiknek életük végéig azt kell csinálniuk. Tizenkettes koruk után mindenki felnőttnek számít. Főszereplőnk, Jonas épp eme jeles alkalom előtt áll, és halvány gőze sincs arról, vajon milyen munkára fogják beosztani. Végül is feleslegesen aggódott, hiszen egy öregember mellé állítják be, hogy ő legyen a következő őrző, aki vigyáz az emlékekre. Közel egy év alatt rengeteg mindent megtapasztal, örömöt, kínt, fájdalmat, szeretetet, a színeket. Majd egy nap olyasmit lát, ami elborzasztja, és olyan tettre készteti, amihez igen nagy bátorságra van szüksége.
Történet: Ebben a könyvben az emberek olyanok, mintha valami ultra-endorfin és - engedelmesség-tabletta hatása alatt állnának. Igazán szomorú volt egy olyan jövőről olvasni, ahol nincsenek színek, teljesen érzelemmentes, az embereknek nincs szabad akaratuk.. Nem tudom, a többi ember hogy van vele, de én élvezem, hogy dönthetek, nem mondják meg, mit dolgozzak, kihez menjek feleségül, milyen színű pólót vegyek fel. Szeretem, hogy érzek, még akkor is, ha nem a legvidámabb a hangulatom. A legjobb szó talán amit találhatok rá, az az elszomorító. El sem tudom képzelni, hogy emlékek nélkül kelljen élnünk, igaz, hogy a rossz dolgokra is emlékszünk, mégis, milyen üres lenne emlékek nélkül az életünk. Az elbocsátás ceremóniája körül valahogy éreztem, hogy valami nincs rendben, túl szép volt a neve. Az elnevezések érdekesek voltak, például a fiúk az A-neműek, a lányok a B-neműek. Az életkor is furcsa, mintha valami rang lenne, vagy csoport, amihez tartozik az ember, nem is az, hogy hány éves. Az kifejezetten nem tetszett, hogy van egy szülőanya nevezetű állás. A kis tizenkettes lányt erre osztják be, három év alatt szül három gyereket, majd valami fizikai munkát végez. Ez elég lealacsonyító, mintha másra nem lenne jó, csak arra, hogy három (véletlenül se több!) gyereket hoz a világra, és itt kifújt a tehetsége. A másik a rengeteg szabály. Hát én megőrülnék, ha itt kellene élnem. Igaz, az itteniek egy jó ideje így élnek, mégis, én úgy érezném, hogy megfulladok a rendeletek, parancsok, törvények tengerében.
Szereplők: A kedvencem gondolkodás nélkül az örökítő, akinek sajnos nem tudjuk meg a nevét, pedig nagyon foglalkoztatja a fantáziámat. Valahogy természetesnek érzem, hogy rokonszenvet érzek iránta. Nekem kicsit olyan, mintha a főszereplő nagypapája lenne. Jonas jó fej srác, nagyon strapabíróan kezeli az emlékeket, illetve azok befogadását. Kitartó, eltökélt, céltudatos. Néha kicsit furcsa volt egy tizenkét éves fiú fejében lenni, de jobb szó híján csak úgy tudom leírni,hogy furcsa. Valójában az összes felnőtt végtelenül kiábrándító, még úgy is, hogy azért gondolni lehet, hogy nem szentek. De rendesen kiábrándultam. Asher, Jonas barátja az elején aranyos, de a végére inkább enyhén ellenséges. Fiona, Jonas másik barátjáról annyit tudunk, hogy vörös a haja, és az öregek gondozása lett a munkája. Nincs túl sok szereplővel telezsúfolva a történet, ami jó, viszont jobban is megismerhettük volna a meglévőket. Igaz, nehéz lehet egy érzelemmentes világban ezt megoldani.
Stílus: Ahhoz képest, hogy 12 éves a srác, nem olyan könnyed, mint amire az ember számítana. Igaz, hogy gyorsan olvasható, egy délután alatt elolvastam, de be kell, hogy valljam, nagyon siettem vele. Minden betűt elolvastam, de újra el kéne olvasni, mert ilyenkor a legtöbb esetben olyan dolgokra is felfigyelek, amiken esetleg elsőre átsuhantam. Amerikában egyébként kötelező olvasmány, csak úgy, mellékesen.
Cím: Enyhe spoiler, hiszen elárulja Jonas foglalkozását, kicsit érdekes, annyit talán ki lehet találni belőle, hogy nem egy romantikus könyv lesz.
Borító: Ez volt az egyik oka annak, hogy vonakodtam a kezembe venni a könyvet. Nem igazán tetszett, nem tudtam, mi a manót keres ott az a szánkó, azt hittem, csak egy random valamit raktak oda. De így, hogy olvastam a könyvet, már van értelme. Úgy szeretem azt az érzést, mikor megvilágosodom és értelmet nyer a borító. A cím betűtípusa viszont még mindig nem tetszik, nem tudok vele megbarátkozni.
Ajánlom: 14-15 éves kortól fölfelé, koraérett 13 éveseknek. Fiúknak, lányoknak.
Folytatom a sorozatot? Úgy gondolom, hogy igen. Ha nem is a közeljövőben, de valamikor biztos, bár nem estem hasra, azért még érdekel, mi fog történni Jonas-szal.
Meg fogom nézni a filmet? Ugyanaz a helyzet, valamikor biztos, de nem érzek égető vágyat arra, hogy most, ebben a pillanatban elkezdjem, nem ez lesz a következő filmem, de valamikor sort kerítek rá.

Remélem tetszett a beszámolóm. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi


2016. május 24., kedd

Kedvenc nem jelenben játszódó könyvek | kedvencek #3

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma, mivel más korban játszódó könyveket olvasok ebben a hónapban, megosztom veletek a kedvenc múltban vagy jövőben játszódó könyvemet. Nagyon szeretem az ilyen könyveket, mert konkrétan bármikor szívesen élnék, csak most nem. A kedvenc időszakom talán a 18-19. század. A visszafogott udvarlás gondolata tetszik nagyon, és olyan vicces, mikor az ebben az időszakban folyó veszekedéseket olvasom, mindig felvidítanak. A nyelvezetük is tetszik ezeknek a könyveknek. Gyakran azt kívánom,bárcsak időutazó lehetnék. (A művek egyébként nem kedvencségi sorrendben lesznek állítva, csak a rend kedvéért számozom meg őket.)

10. Agatha Christie - Halál a Níluson
  Ez az első (és eddig egyetlen) AC könyv, amit olvastam. Megfilmesítve közel az összes történetet láttam, mivel anyukám nagy rajongója. Személy szerint a Poirot-történeteket jobban szeretem, nála valahogy ő sokkal kifinomultabb, mint Miss Marple, bár vitathatatlan, hogy az is végtelenül szórakoztató, ahogy egy idős hölgy hivatásos nyomozókat megszégyenítő módon oldja meg az ügyeket.

9. Ernest Cline - Ready Player One
  Ez egy könyv, tele a '80-as évekkel, előfordulhat, hogy ez valakinek kicsit sok, de nekem nagyon tetszett. Ijesztő, hogy az ilyen közeli jövőről (2044.) szól, mégis elképzelhető, hogy idáig jut a világ.

8. Markus Zusak - A könyvtolvaj
  Alapjáraton elegem van a II. világháborúból, ki nem állhatom, hogy állandóan emlékeztetnek arra, mennyi szörnyűség történt, nincs gyomrom hozzá. Ez a könyv viszont más volt. Nem fordult fel tőle a gyomrom, sőt, kifejezetten élveztem. Érdekes volt a Halál szemszögéből olvasni.

7. Szabó Magda - Abigél
  Nyolcadikos voltam, mikor olvastam, de előtte és utána is számtalanszor láttam az adaptációját. Nagyon szeretem ezt a könyvet, talán ez volt az első magyar regény, amit úgy igazán élveztem olvasni, bár emlékszem, borzasztóan elkeserített, hogy egy egész hónap kellett ahhoz, hogy elolvassam, de úgy gondolom, mindig emlékezni fogok Ginára és a Matulára.

6. Kiera Cass - Párválasztó-trilógia
  Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Szeretek úgy tekinteni rá, mint egy trilógiára, mert a negyedik rész sajnos csalódás volt számomra. A történet egy lányról szól, akit kiválasztanak a Párválasztóba, hogy ott 34 másik lánnyal megküzdjön a herceg szívéért. Nagyon aranyos könyvek, gyorsan és könnyen olvashatóak, akár egy nap alatt is el lehet olvasni, hogy aztán a kezedbe is vehesd a következő részt.

5. Marissa Meyer - Holdbéli Krónikák-sorozat
  Szintén egy jövőben játszódó történet. Ez egy négykötetes sorozat, amiről valaki úgy határozott, hogy elég két részt lefordítani. Egyébként a különböző részekben különböző karakterek szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket, illetve minden kötet más mesét dolgoz fel. Nagyon tetszett, alapból odavagyok a tündérmese-feldolgozásokért, és az, hogy sci-fi elemek is voltak a könyvben, végképp levett a lábamról.

4. Suzanne Collins - Az Éhezők Viadala-sorozat
  Nem hiszem, hogy akárkinek el kéne mesélnem, miről szól ez a sorozat, de a biztonság kedvéért nagy vonalakban leírom: A sokadik világháború után járunk Amerikában, amit már Panem-nek hívnak. Minden évben rendeznek egy öldöklős valósás show-t, aminek az arénájába 12 és 18 év közötti gyerekeket küldenek be. Van egy lány, akinek a húgát, és jelentkezik helyette, majd igyekszik túlélni. Ezt a könyvet még az olvasási karrierem elején olvastam, és azóta is nagyon szeretem. Tudom, hogy sokan vannak, akiknek nem tetszik a lezárás, de nekem azzal sem volt több problémám, mint bármi mással.

3. Böszörményi Gyula - Ambrózy báró esetei-sorozat (remélem nem 'csak' trilógia)
  Az eddig megjelent két kötetéhez jó emlékék fűznek, ugyanis mind a kettőt a barátnőimmel vettem, és közösen is olvastuk őket. Nagyon szeretem ezt a sorozatot is, és alig bírok várni a következő kötetre. A történet egy lányról szól, aki a nővére után kutat Pesten, és eközben összeakad egy báróval, aki történetesen nem hivatalos detektív, és nagylelkűen segít neki a nyomozásban. Végtelenül élvezetes olvasni a csípős megjegyzéseket,a veszekedéseiket, amik után természetesen mindig kibékülnek, a nyomozás is izgalmas. Ritka az olyan magyar könyv, amit szeretek, de amit igen, azt nagyon, és ez egy ezek közül a könyvek közül.

2. Julianne Donaldson . Edenbrooke
  Ezt a könyvet már nagyjából november óta el akartam olvasni, de valahogy sose került a kezeim közé, de kihasználva az időutazós hónapot, elolvastam. Mit ne mondjak, egyből beleszerettem. Olyan könnyed és vidám, hogy képtelenség letenni. A szereplők aranyosak, a főszereplő makacs, szétszórt, egy kicsit szeleburdi. A férfi főszereplő igazi úriember, de nem túl kimért, nem karót nyelt, azonnal beleszerettem. Amint befejeztem, rögtön akartam is újrakezdeni, de sajnos háromnegyed négy volt, és hát aludni is kellett valamikor.

1. Lewis Caroll - Alice kalandjai Csodaországban és a Tükör másik oldalán
  Na jó, talán tényleg ez a kedvenc ilyen típusú könyvem. Na jó, ez mind közül a kedvenc könyvem. Én nem tudom, hogy ez az ember mit csinált, de valami nagyon királyt alkotott. Mindig is szerettem ezt a történetet, de a rajongásom csak akkor kezdődött igazán, mikor először láttam a Tim Burton-féle feldolgozást. Alapjáraton is nagyon szeretem ezt az embert, szerintem valami zseniális, de amit ezzel a könyvvel művelt, az fantasztikus. Emlékszem, volt olyan, hogy háromszor néztem meg egymás után a filmet, majd elkezdtem olvasni a könyvet. Nem sok dologra mondom, hogy imádom, de ezt igen.

Most is van egy különdíjasunk, mert a kerek számok még mindig unalmasok.

Különdíj: Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame
  Ezt a könyvet idén olvastam először, kötelezőként. Nagyjából 30 oldalt leszámítva az egész könyv tetszett. Azt szeretem a magyartanáromban, hogy jó kötelezőket ad fel. Amióta gimibe járok, nem olvastam olyan kötelezőt, ami ne tetszett volna, pedig általánosban dacból is utáltam őket, de itt nem lehet. Nagyon tetszett a történet, meg olyan vicces a régi könyvekben, hogy a végére mindenki meghal, ez is tetszett benne.

Remélem tetszett a listám. Ha van kedvetek megosztni a világgal a ti Top 10/5/3 múltban/jövőben játszódó könyveteket, írjátok meg kommentben. Kívánok sok szép és jó időutazást! A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi