Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma csodák csodájára megint utolsó utáni pillanatban hozom a Mini-könyvklubos értékelésemet. Ez esetben azonban duplán nevetséges, hogy majdnem lekéstem, mert a könyvet amúgy már kb a hónap közepén elolvastam. Nem baj, vannak logikátlan lépéseim.
Erről a könyvről még sosem hallottam, de mikor olvastam a koleszban, sorban mondta mindenki, hogy milyen jó, én meg csak csodálkoztam, hogy hát akkor hogy került el engem? Mindegy, most a kezembe fogtam, és azt kell, hogy mondjam, ez a könyv a példa arra, hogy tényleg van olyan romantikus regény, amitől nem mászok a falra. Lássuk, miért.
Molyok szerint: 4,3 csillag
Szerintem: 4,5 csillag
A történet egy fiúról szól, akinek elvitte a cica a nyelvét (majdnem szó szerint, tehát öt éve nem ejtett ki egyetlen szót sem a száján) és aki előszeretettel keres fel különböző helyeket, ahol a hetedik parancsolat (Ne lopj!) ellen véthet. Egy ilyen alkalommal összetalálkozik a titokzatos Zelda Toth-tal, aki gyönyörű, de enyhén őrültnek tűnik. Alkut kötnek, minek következtében együtt töltenek némi időt, megismerik egymást, és főszereplő srácunk rájön néhány igencsak fontos dologra.
Történet: Igen, végre valami, ami tetszett. Ez valami, ami akár meg is történhetne, mégis, egy kicsit elrugaszkodott az én valóságomtól. Hosszú idő után ez volt az első könyv, ami tetszett, és aminek a mondanivalójával és annak tálalásával is ki voltam békülve. A vége pedig kifejezetten tetszett. Vagyis nem a legvége, hanem Zelda részének vége. Azt hiszem, csalódott lettem volna, ha SPOILER életben marad SPOILER VÉGE. Jó volt az is, hogy nemcsak a szerelmi szál volt ott, hanem Parker környezetében is történtek dolgok, például az édesanyjával, a sakk klubosokkal. Úgy vettem észre magamon, hogy kifejezetten szeretem azokat a könyveket, amik emberek utolsó napjairól szólnak. Talán mert ezekben a napokban keresik az élet értelmét, és így én is emlékszem, hogy talán nem annyira felesleges ez a sok idő a Földön. Azt szerintem már párszor megemlítettem, hogy szívesen olvasok fiú szemszögéből, szóval ez is plusz pont.
Szereplők: Parkerhez nagyon közel éreztem magam. Korban ugyanott vagyunk, és azt hiszem, nagyon hasonlóan is gondolkodunk. Mondjuk, abban elég biztos vagyok, hogy nem lopnék, se gazdagtól, szegénytől főleg, de ezenkívül nincs nagyon más eltérés. Oké, iskolakerülő sem vagyok. De szeretem figyelni az embereket, és a némaságot is el tudná viselni. Talán. Tudom, nem ugyanaz, de általánosban kísérleteztem azzal, hogy kibírom-e beszéd nélkül egy napig, és, hát, kibírtam. Annyira éreztem ezt a srácot. Lehet, hogy minden 17 éves így van ezzel, de azt hiszem ez esetben boldogan vagyok a tömeggel, mert jó érzés volt olvasni. Zelda is szimpatikus volt. Az ő küldetése volt, hogy megmutassa Parkernek, hogy érdemes itt lenni. Megértem, miért akart meghalni. Én sem szeretném végignézni, ahogy mindenki, akit szeretek eltávozik. Az ezüst haja pedig nagyon tetszik. Parker édesanyja tudom, hogy gyászol és hála az égnek, nekem még senkim sem halt meg (vagy nagyon kicsi voltam vagy még meg sem születtem, mikor családtagok haltak meg), nem tudom, milyen érzés elveszíteni valaki fontosat, így inkább csak annyit fűznék hozzá, hogy örülök, hogy tovább tudott lépni. A sakk klubos srácok pedig fantasztikusak voltak. Nagyon bírtam őket, külön öröm, hogy a legjobb sakkos egy lány volt.
Stílus: Könnyen emészthető, mégis valahogy több, mint a hétköznapi beszéd. Gyorsan is lehet vele haladni, nincsenek benne barokk körmondatok, amik közönséges halandók számára értelmezhetetlenek.
Cím: Kösz, hogy... Kösz, hogy kiléptettél a komfortzónámból és megmutattad, hogy van nem teljesen élvezhetetlen számomra ez a műfaj.
Borító: Az egyetlen, ami nem tetszik. Parker még okés, de Zelda nekem egyáltalán nem tetszik. A haja szerintem nem az igazi, az a napszemüveg meg abszolút nem odaillő.
Ajánlom: Ha nem riaszt vissza a szomorú vég, és egy kicsit belelátnál egy 17 éves fejébe, akkor szerintem tetszeni fog.
Újra fogom olvasni? Biztos. Valamikor a jövőben tuti.
Szeretnék saját példányt? Igen, hogy bármikor és akárhányszor elolvashassam.
Remélem tetszett a beszámolóm és ti is kézbeveszitek a kötetet. Ha érdekel a könyv, ITT bővebben olvashattok róla. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése