2017. július 9., vasárnap

Erdő, erdő, kerek erdő | Naomi Novik - Rengeteg

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy olyan esemény részesei lehettek, ami még talán sose (az utóbbi időben biztos nem) fordult elő. Nem az utolsó pillanatban rakom ki a Mini-könyvklubos értékelésemet! Pacsi, vállveregetés meg minden.
Kicsit komolyabban (bár kit akarok átverni, szinte sosem vagyok komoly) igazából már egy jó ideje szemeztem a könyvvel, a Booktube-on is rengeteget (haha, értitek) lehet hallani róla, viszont ha nem ez a mostani könyvklubos könyv, valószínűleg még sokáig halogattam volna, szóval örülök, hogy ezt szavazták meg.

Molyok szerint: 4,45 csillag
Szerintem: 3,27 csillag

A történet szerint él egy varázsló, akit Sárkánynak becéznek (és akiről azt hittem, hogy tényleg a pikkelyes állatka). Abszolút antiszociális, semmi falusi partiba nem látogat el, csak ha nagyon muszáj, a tornyában éli a kis életét. Ezzel senkinek semmi baja, mert ő azon kevesek egyike, aki tud varázsolni és ezzel meg tudja védeni a völgy lakóit a Rengetegtől (egy gonosz erdő, ami előszeretettel keseríti meg az emberek mindennapjait). Ja, és a varázsló tízévente magával visz egy leányt a tornyába (ezzel már nincs annyira kibékülve a plebsz). Valamiért mindig a legszebbet, legtökéletesebbet választja, idén is mindenki arra számít, hogy a főhősnő barátnője lesz az áldozat, de hát az olvasók közül ki lepődött meg azon, hogy nem így történt?

Történet: Nem az volt, amire számítottam. Az első felével nem is volt semmi bajom, sőt, még tetszett is, viszont mikor másodjára jött a herceg, elmentek a fővárosba és elkezdték megpróbálni megmenteni a királynőt, na onnantól nekem egy rohanásnak tűnt az egész. Nem mondom, hogy jobb lett volna az egy helyben toporgás, de az őrült módjára futkosásnak sem vagyok nagy híve. Viszont az tény, hogy így nagyon haladós volt, és nem volt annyira idegesítő, hogy akadályozzon az olvasásban. A romantikus szálért sem voltam oda, nem nagyon értettem? Attól szerettek egymásba, hogy összevarázsoltak egy rózsabokrot? Elnézést, de nekem ennél több kell. A másik, annyira elegem van abból, mikor zárkózott a srác, és jön a lány és megváltoztatja, meg ilyenek. Nem, csak nem. Azt viszont nagyon díjaztam, hogy nem volt szerelmi háromszög. Voltak benne apró logikátlanságok, de ez tényleg csak szőrszálhasogatás (milyen szerencse, hogy bekészítettem a mini fejszémet, szóval ha már itt tartunk...). Az elején azt mondja, hogy az ő falujából választ idén a varázsló, majd konkrétan ugyanannak a lapnak az alján azt mondja, hogy egy csomó lányt nem ismer, mert nem odavalósiak. Meg (mini spoiler) Szarkan (a Sárkány rendes neve) az alapján választ, hogy ki képes varázsolni, de banyek mennyi az esélye, hogy minden egyes alkalommal a legtökéletesebb lányban van meg ez a képesség? Hagyjanak már. Aztán ott van a torony, amiből nevetségesen könnyű megszökni. Komolyan elég kimászni az ablakon? Na mindegy... A mágia működése sem jön be annyira. Mármint, könyvnyi hosszú varázsigék, amiket lehetetlenség megjegyezni, de vannak rövidebbek is, meg énekeljünk és a varázsige egy történet? Nem köszönöm, jobban szeretem, pálcával hadonászunk, és ostoba varázsigéket kántálunk (idézet Pitontól, ha esetleg valaki nem tudná fejből a Harry Potter filmek szövegét). Az viszont nagy pluszpont, hogy egyrészes fantasy, azért ezzel nem lehet minden utcaszegleten találkozni.
Szereplők: Agnyeska ( a főszereplő) nem nagyon lopta be magát a szívembe. Nem szeretem, ha egy főszereplő tökéletesnek van beállítva, viszont a másik véglet is az idegeimre megy, mikor extra szerencsétlen. Mármint, tök béna, nem képes 50 métert megtenni anélkül, hogy ne koszolná össze magát, teljesen életképtelennek tűnik, legalábbis számomra. És róla kéne elhinnünk, hogy két nappal azután, hogy rájött, hogy boszorkány, folyamatosan olyan varázslatokat mutat be, amin egy 100 éves varázslón kifog. Mert neki ez természetesen jön. Aha, nem. Meg elég gyér magyarázat a szerencsétlenségére, hogy 'mindig körülölelte a mágia'. Kasja (a barátnője) is idegesített, de leginkább csak azért, mert nem érdekelt, mi történik vele, olyanról meg minek olvassak, aki hidegen hagy? A fővárosi varázslók sem lettek nagy haverjaim. Marek (a herceg) volt talán az, akit legkevésbé bírtam. Értem, az anyját akarta megmenteni, blabla, de nem lennénk jóban, ha összetalálkoznánk. Szarkan semleges, nem utálom, viszont többet kéne tudnom róla ahhoz, hogy azt mondhassam, hogy szeretem. De határozottan vele hasonlítunk legjobban, mármint, nem megy társaságba, egyedül él a tornyocskájában és van egy király könyvtára, ó és józan esze is. 
Stílus: Gördülékeny, könnyen, gyorsan olvasható, 3-4 nap alatt végeztem vele, úgy, hogy nem az egész napot töltöttem olvasással. Nincsenek benne gyönyörűen megfogalmazott mondatok, viszont egetrengető hülyeségek sem, szépen a kettő között foglal helyet.
Cím: Angolul Uprooted (kiszakított, kiirtott), aminek van értelme, mert az erdőt ki kéne irtani, Szarkan meg a lányokat falujukból. Nagyon örülök, hogy nem tükörfordítás a magyar cím, mert ez így minimális irányt ad, mire számítsak, viszont ha A kiszakított vagy valami hasonlóan drámai címe lenne, nagyot csalódnék a tartalomban. 
Borító: Szép, tetszik, hogy csak három szín van rajta, az sem a hupilila, a meggypiros és a rétzöld, hanem a fekete-fehér-arany. Jól néz ki, ahogy a fák ágai összegabalyodnak, de látszik mögöttük a torony. Nem vagyok nagyon oda érte, ha a borítókon arc van, viszont itt csak a lány sziluettje látszik (meg az arany köténye), így tetszik. Tényleg nagyon szép lett, taps a tervezőnek.
Ajánlom: Hogyha még nem nagyon volt dolgod fantasyval, de szeretnél olvasni valamit ebből a műfajból, akkor ez egy jó első könyv. Ha nem szeretnél elkezdeni egy egész sorozatot, hanem csak egy laza történetre vágysz, akkor ez tökéletes. Illetve pont ebből az okból kifolyólag akkor is jó, ha éppen egy olvasási válság közepén jársz, mert gyorsan végezni lehet vele, és semmi komollyal nem terheli a lelked.
Újra fogom-e olvasni? Valószínűleg nem, azt hiszem, egyszer elég volt, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Szeretnék-e saját példányt? Miután nem tervezem még egyszer a kezembe venni, ezért a válaszom erre a kérdésre is nem.
Fogok-e mást olvasni az írónőtől? Igen, a Temeraire sorozatot talán elkezdem, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, mert a moly azt mondja, hogy a 4. kötet után nem jelenik meg a többi magyarul és nem tudom, hogy el akarok-e kezdeni egy 9 részes sorozatot.

Összességében nem volt olyan rossz ez a könyv, nem hagyott maradandó nyomot (se rosszat, se jót), egynek elment. Remélem, hogy ti jobban élveztétek, mint én. Ha többet szeretnétek olvasni róla, ITT megtehetitek. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017. július 5., szerda

Június - visszatértem | Havi zárás #12

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ó, te jó ég, eltelt egy fél év! Mi a fene, hova tűnt az a rengeteg idő? Mármint... Eltelt 180akárhány nap, de mégsem tűnik annyinak. Na, de most ne arról beszéljünk, hogy milyen jó lábai lesznek az időnek, ha ennyire rohan, hanem arról, hogy mégis mivel töltöttem a suli utolsó félhónapját. Először is, befejeztem a sulit! Vagy hát, nem örökre, még van két évem a gimiben, meg ha minden jól megy, akkor egyetem, de most van két és fél (már csak kettő) hónap szünetem! Hurrá! Aztán 1/5-öm érett, ugyanis sikeresen megcsináltam az infóérettségit. Haza is jöttem, ami mondjuk egyértelmű, na mindegy... Szóval kiköltöztem a koleszból, megint csak nem véglegesen, határozottan tervezek oda visszamenni, de majd csak augusztus 31-én. Mi volt még? Ó, hát persze, Könyvhét (amiről sikerült bejegyzést nem írni... de tanulni kellett az érettségire) Megint nagyon jó volt. Ugyanazzal a barátnőmmel voltam, akivel tavaly, és megint voltunk Böszörményi Gyula dedikálásán és megint ott volt Magocsa-Horváth Éva, aki azt mondta, hogy tetszik neki a pólóm!!! És tök bénán fog hangzani, de sose fogom elfelejteni, mert olyan jó (és sajnos ritka) hogy tök kedves és aranyos emberekkel találkozok.
Ú, hazajött az egyik barátnőm Hollandiából, és hozott egy HP-s pólót, ami már önmagában is nagyon aranyos, a plusz benne viszont az, hogy előrelépés afelé a célom felé, hogy a hét minden napján tudjak Harry Potter es pólót felvenni.
Moziban is voltunk a sulival, megnéztük a Kincsemet, ami váó, de jó volt. Nagyon tetszett, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz, de hű. 
Nagyjából ennyi történt. Ja, meg még két barátnőm 18 lett, ami egyrészt rossz, mert a végén én leszek a legkisebb, másrészt rossz, mert az én szülinapom is közeledik (jó, van még kb 4 hónap) és én azt hittem, tovább leszek 17, már kezdtem megszeretni ezt a számot.
Na, de nézzük, könyvek terén hogy állunk: 

Amiket olvastam:
 - Petőfi Sándor - Az apostol
 - Gail Carriger - Változatlan
 - Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
 - Lev Grossman - A varázslók

Amiről írtam:

Újak a polcomon:
 - Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (a forgatókönyv)
 - Alexandra Bracken - Az idő vándorai

Jelenleg próbálok nem szétolvadni a melegben, bár az utóbbi pár napban egész elviselhető volt kint is az idő. Nézzük, mit tartogat az év legmelegebb hónapja:

Júliusra tervezem:
 - Stephen King - 11/22/63
 - J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük (forgatókönyv)
 - Ransom Riggs - A különlegesek regéi
 - Jack Kerouac - Úton

Ezzel a TBR-ral nem raktam túl magasra a lécet, remélhetőleg mindegyik könyvet el tudom majd olvasni, akár többet is. Nem tudom, feltűnt-e, de a Rengeteg (a júliusi Mini-könyvklub könyv) nincs a listán. Jó megfigyelés, valóban, mert azt már nem tervezem elolvasni, hanem meg is tettem, szóval hamarosan esetleg talán nemsokára értékelést is olvashattok róla.

Remélem mindenkinek jól telik a nyári vakáció, sokat strandoltok, degeszre eszitek magatokat lángossal, fagyival, görögydinnyével és gondoltok a védekezésre (értsd: használtok naptejet). Kívánom, hogy senki ne olvadjon szét a Napon és a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

U.i.: megnéztem a tavalyi júniusos bejegyzésemet is, és akkor is terveztem elolvasni a Stephen King könyvet. Most már tényleg neki kéne állni, nem?