Vége van a nyárnak... | KEDDvencek #6

... hűvös szelek járnak.

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és szomorúan jelentem be, hogy pár napja bizony véget ért a nyár. Vége a jó időnek, a szünetnek, a szabadságnak. De mielőtt mind mély depresszióba esnénk emiatt, arra gondoltam, mi lenne, ha együtt felidéznénk nyári emlékeinket.
Nem mondom, hogy ez volt kamaszkorom legszebb nyara, de biztos lehetett volna rosszabb is. Aki olvasta a havi zárásaimat (június, július, augusztus) az tudja, hogy mivel múlattam az időt, aki nem annak dióhéjban összefoglalom. Július közepétől augusztus közepéig dolgoztam, a családi nyaralás idén különböző okok miatt elmaradt, viszont eltöltöttem egy tök jó hetet a nagymamámnál. Nem volt túl izgalmas nyár, de legalább nyár volt.
És hát, nézzük, mik voltak a kedvenceim az év legforróbb hónapjaiban.

Könyv:
 Összesen 16 könyvet olvastam, ami igaz, hogy kevesebb, mint a tavalyi, viszont munka mellett olvastam, ami úgy döntöttem, számít. Ebből 5 volt sorozatkezdő, 5 folytatás és 6 egyrészes. Melyikek voltak a kedvenceim?
  Sorozatkezdő: V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia
  Folytatás: Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
  Egyrészes: Julianne Donaldson - Blackmoore
  Számomra új író: Viven Holloway
 Ha már kedvenceim vannak, arra gondoltam, mi lenne, ha megosztanám azt is, melyik könyv tetszett legkevésbé. Egyébként meglepően nehéz a választás, de nézzük.
  Legkevésbé tetszett: Amy Tintera - Lázadók hajnala

Film/sorozat:
 Idén újra felfedeztem a snittet, aminek amúgy nagyon örülök, mert így nem kell megjegyeznem és észben tartanom, melyik volt az utolsó rész, amit láttam a sorozatból. Mostanában amúgy is inkább sorozatokat nézek, mint filmeket, így nem csoda, hogy be is fejeztem párat. Rengeteg Városfejlesztési osztályt néztem, A szolgálólány meséjének 10 része is lement, és persze a Trónok Harca. De muszáj (igazából nem) kedvencet választani, szóval lássuk!
  Sorozat: Jane The Virgin (ha minden igaz, októberben jön a következő évad)
 Moziba meglepően keveset mentem az idei nyáron, viszont így is sikerült pár igen jó (és kevésbe jó) filmet megnéznem. Számomra meglepő módon a kedvenc nyári filmem egy magyar alkotás, amit még júniusban láttam, szóval bőven lett volna ideje valami másnak überelni, de nem sikerült.
   Film: Kincsem

Zene:
 Azt hiszem, már említettem, hogy ritkán találok új előadót, akit szerethetek, általában újra felfedezem őket. Most is ez történt, illetve majdnem, ugyanis én nem voltam nagy Lorde fan, mikor a Royals kijött, inkább idegesített, viszont az új albuma nagyon tetszik. A másik, akiket újra beléptek az életembe, nem más, mint a The Killers. Évek óta nem hallgattam tőlük semmit, pedig CD-nk is van és mégsem. Most viszont egy ideje ők mennek. De lássuk a kedvenceim tőlük.
  Album: Lorde - Melodrama (kedvenc számok: Green Light, Sober, Perfect Places, Louvre)
  Szám: The Killers - Sam's Town


Tervek

 Még korán van ehhez, tekintve, hogy még csak az első hét felénél tartunk, de most leginkább a sulira, a faktra akarok koncentrálni. Ez természetesen nem akadályoz meg abban, hogy olvassak vagy bármi mást csináljak, inkább az vele a baj, hogy nehezen mondok le ezekről (könyvekről, sorozatokról) és ez az alvásom rovására megy. De hát, mit tudok magammal kezdeni, két-három napig bírnám tartani magam ahhoz, hogy változtatni akarok, majd nem érződne természetesnek és visszaállnék erre a bagoly-üzemmódra. Hát ez van, mit tehetek ellene?
 Az 'év végéig 50 könyv' projekt jól áll, a Goodreads azt mondja, 33 könyvet olvastam és így pont jól állok.
 Blog terén mondjuk, hogy lehetnék aktívabb, bár az utóbbi időben azt hiszem, egész jól megy ez a dolog. Na mindegy, tudom, hogy nem segít, ha megosztom, de azért hátha, szóval ha minden jól megy és ügyes kislány leszek, akkor rendszeresen fognak kikerülni bejegyzések (amik naphoz vannak kötve, mint ez is, az a napján, egyébként szeretnék 4-5 naponta írni) Majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Úgy érzem, mindig elmondom, mennyire szalad az idő, de az az igazság, hogy állandóan így érzem. Bár legalább annyi már eljutott az agyamig, hogy január nem a múlt hónapban volt. Viszont akkor is őrült az egész. Két szobatársam idén fog érettségizni és én csak azért menekülök meg tőle egy évre még, mert előkészítős osztályba járok. Olyan, mintha most kezdtük volna a gimit, nem pedig 4 éve. Elképesztő. És idén papíron felnőtt leszek. Az egyik felem várja, a másik halálra van ijedve, pedig 18 év, ha úgy vesszük, nem sok.

De hogy tényleg ne depresszióval zárjuk a mai bejegyzést, mi lenne, ha eldalolnám, miért is az ősz a kedvenc évszakom. Merthogy az.
Elsősorban azért, mert ilyenkor van a szülinapom, ez kiskorom óta nagyon befolyásolta az 'Évszakok kedvencségi sorrendben' listámat.
Aztán az idő is sokkal elviselhetőbb, mint nyáron. Sosem bírtam a meleget, ki nem állhatom, ha 40°C van éjszaka is. Inkább felöltözök, minthogy annyira meleg legyen, hogy ruha nélkül is szétolvadjak. Imádok ilyenkor sétálni a városban, szeretem a szürke felhőket, mert van, hogy sokkal élénkebbnek látom az épületeket velük a háttérben. Ilyenkor a legkényelmesebb öltözködni is, lehet tornacipőt hordani, farmert és rövid ujjút, ha pedig még jobban lehűlne az idő, pulcsit vagy egyszerűen lecserélem a pólót egy hosszú ujjúra és nem kell a téli kabáttal, sállal, sapkával szenvedni. Hát nem tökéletes?
A természetet is nagyon szeretem, imádok ilyenkor kirándulni, kenuzni, szeretem a színes faleveleket. A múltkor rájöttem, hogy lehet, hogy azért szeretem annyira az ősz színeit, mert a kedvenc színem amúgy a kék, aminek a komplementere a narancssárga, és ősszel sok minden ebben a színben pompázik, így olyan, mintha én is ki lennék egészítve.

Ugye, mennyivel boldogabb így a vége? És a rengeteg teát még nem is említettem.

Remélem élvezetes nyaratok volt, de azért nem siratjátok nagyon. Kitartást, akár a munkához, akár a sulihoz (ha minden igaz, már csak 7 hét van az őszi szünetig, az laza ;)) Ne feledjétek, puha takaró, meleg tea és egy jó könyv mindent megold. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi