2018. december 25., kedd

Vége az évnek - újabb 365 nap, hogy csalódást okozzak

Helló Hölgyek, Urak Gabi vagyok és ma, bár még csak karácsony napja van, előre elköszönök az évtől, mert úgysem történik már semmi izgalmas, legalábbis nem hiszem, meg amúgy sem leszek gép/internet közelében. Úgyhogy ez van.
Legyen általános könyves blogos összefoglaló? Lesz. Igazából pár lista, kedvenc könyvek, írók, csalódások. Arra gondoltam viszont, hogy nem top x lenne, hanem amennyi jön, plusz az újraolvasásokat nem számolnám. Plusz nem lesz olyan kategória, hogy sorozatkezdő/folytatás/záró.

Szóval nézzük:

Kedvenc könyvek
 - Marie Lu - Legenda
 - Madách Imre - Az ember tragédiája
 - Rick Riordan - Az utolsó olimposzi
 - On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?
 - Kerri Maniscalco - Stalking Jack the Ripper
 - V. E. Schwab - A fényigéző
 - Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól
 - Bakti Viktor - Integrálva
 - Liane Moriarty - Hatalmas kis hazugságok
 - Szöges Emese - Lókötők és hazugok
 - Josh Malerman - Madarak a dobozban
 - Julia Lewis Thomson - Többek által

(plusz lehet, hogy olvasok még valami jót ebben a pár napban)

Írók, akikkel megismerkedtem és megszerettem (bár még kell tőlük olvasnom, hogy kedvencek legyenek):
 - Marie Lu
 - On Sai
 - Liane Moriarty
 - Bakti Viktor

Csalódások:
 - Erin Watt - Papírhercegnő (meg az egész sorozat)
 - Marissa Meyer - Szívtelen (hatalmas)
 - Alexandra Bracken - Sötét elmék (bár majd kap még egy esélyt)
 
Igazából eddig a Goodreads szerint 72 könyvet olvastam, viszont sajnos a legtöbb nem mozdult el a borzalmas-aztadejóvolt mércén. Vagyis nem nagyon. Volt olyan, ami jó volt, de csak jó, meg ami elment, de csak elment.

Jövőre megint meg akarom próbálni összeszedni magam, bár persze az érettségikor a legjobb ötlet ez. Briliáns vagyok.

De elkezdek egy olvasós napló-dolgot, talán helyet kap majd benne pár bloggal kapcsolatos dolog is, hátha motivál majd, hogy ne tűnjek el megint. Lehet, hogy ez az egész máshogy fog kinézni, mert annyira nem vagyok kibékülve a mostani állapottal, de ezt még meglátom.

Na mindegy, remélem mindenkinek jól telik a karácsonya, kaptatok sok szép ajándékot, és jó lesz a szilveszteri parti is. Én személy szerint alig várom, hogy semmit ne csináljak és átolvassam magam 2019-be.

Kellemes karácsonyt és boldog új évet mindenkinek!

De ne feledjétek, legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

2018. október 1., hétfő

Szeptemberi zárás

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma valami csoda folytán újra van kedvem írni. Mármint, ez így annyira nem igaz, kedvem eddig is volt, írtam is egy bejegyzést, amit aztán nem sikerült kirakni, mert természetesen nem vagyok béna és ctrl+c helyett nem ctrl+v-t nyomtam, így nem törlődött az egész. Na mindegy. Amúgy arról szólt volna, hogy elegem volt, hogy minden második poszt kb arról szólt, hogy nincs ám vége a blognak meg minden, meg hogy lehet, hogy bunkó vagyok, de nem érdekelnek a számok, meg hogy olvassák-e a blogot, mert magamnak csinálom, meg hasonlók. De most nem ezért vagyunk itt. 
Hanem hogy beszámoljak a fantasztikus szeptemberemről. Nem volt fantasztikus. Vagy hát, olvasás szempontjából, amúgy nem volt vészes.

Annyi minden történt. Beköltöztem, életemben utoljára a gimis koleszba, elkezdődött a végzős évem (amit már most utálok, jelenleg a hülye szalagavató miatt), voltunk Brnoban osztálykirándulni, most hétvégén eveztem egy jót, tök sok szociális életet éltem a barátaimmal. Annyira fura, hogy minden hétvégére van valami programom (a jövő meg az azutánira is), és amúgy ez azóta van, hogy 18 lettem, a nyaram is abnormálisan eseménydús volt, mármint magamhoz képest, mert eddig sose volt semmi, amit csinálnék, amiről egyesek azt gondolhatják, hogy lúzer voltam, de hát, jó volt az nekem úgy. Nem nagyn tudom még, mit kezdjek azzal, hogy vannak programjaim. Váó. Tényleg bénán hangzik. De mit csináljak, ez vagyok én, egy rakás bénaság szarkazmussal fűszerezve.
Na mindegy, lehet, hogy látszik, hogy háromnegyed éjfél körül írok, de úgyis magamnak írok. Erről eszembe jutott a következő bejegyzés, ami elmélkedős lesz, mert hát, néha vannak agymenéseim, és ha éppen senki nincs ébren, akivel megbeszélhetném, akkor is muszáj valahogy kiadni magamból, szóval a következő bejegyzés előfordulhat, hogy egy sor kérdésből fog állni. Milyen szép barokk körmondat lett ez.
A zenékről akartam amúgy írni, mielőtt elkalandoztam volna. Szóval augusztus vége felé rátaláltam a twenty one pilots-ra (sajnos nem tudom, hogy kell áthúzott o betűt írni, és késő van ahhoz, hogy rákeressek, szóval így marad) és hetekig csak azt hallgattam. Először a Blurryface albumot, aztán a Vessel-t, utána a self-titled jött, majd mind a három egyszerre, plusz YouTube-on találtam még pár számot, ami egyik albumon sem volt fent. Aztán ez tette ki igazából zeneileg ezt a hónapot. Meg most egy olyan fura állapotban vagyok, hogy Spotify-on elindítottam az összes eddig mentett számomat, de azokat nyomom el, amiket nagyon szeretek, és percekig keresem a következő dalt, de közben úgy vagyok, hogy ú, ezt is szeretem, meg ezt is, ez a kedvencem. Nagyon fura, nem nagyon tudom mire vélni.

Filmeket meg sorozatokat is néztem. Elsőként megismertettem a barátaimmal Sweeney Toddot, nagyon élvezték, azóta is emlegetjük. Aztán elkezdtem a Penny Dreadfult, a második évadból még van 3-4 rész, de az első jobban tetszett. A mostaniban túl sok nekem a boszorkánykodás, meg a démonmegszállás. Ú, a Sierra Burgess is a Loser-t is láttam. Hát. Mondjuk, hogy a zenéje jó. Bár az tényleg nagyon tetszett, meg az is, ahogy felvették, de amúgy a történet... Hát.. Mondjuk, hogy ha véletlenül újranézném, nem amiatt lenne. Egy másik sorozat, amit elkezdtem vagy hát -tünk, mert az egyik szobatársammal nézzük, a Hatalmas kis hazugságok, mert (spoiler) ezt olvastam szeptemberben, és tök érdekelt. 

Olvasás szempontjából rettenet volt a hónap. Már magamhoz képest. Egy könyvet olvastam, meg pár oldalt egy másikból, de nagyon nem tudok olvasni. Ami nagyon idegesít. Viszont sikerült megint nem venni semmit, az pozitív, nem?

Amit olvastam:
 - Liane Moriarty - Hatalmas kis hazugságok (4.95 csillag)

Októberre már van annyi eszem, hogy ne akarjak annyi könyvet olvasni, de azért van pár, amit el szeretnék. Meg megint legalább két hétvégén nem leszek itthon, meg lehet, hogy az őszi szünetben sem, de majd meglátjuk, hogy alakul. Nem mintha mostanság nagyon ragaszkodnék a TBR-jaimhoz. Bár mikor tettem...

Októberre tervezem:
 - Neil Gaiman - American Gods (még Könyvhétről)
 - Neil Gaiman - A temető könyve (valahogy érzem, hogy újraolvasnám)
 - John Green - Turtles All The Way Down (ld.: A temető könyve)
 - talán valami a listáról, de hát, nem tudom

Szóval ja, ez van, nem tudom. Mindenkinek jó októbert, remélem élvezitek már az őszt, én nagyon.

Bocsánat, hogy ez ilyen kusza, de hát, tükrözi az állapotomat. Na mindegy. A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. július 16., hétfő

Minden könyvet elolvasok itthon - és ezúttal komolyan

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma azon kevés alkalmak egyike van, amikor komoly vagyok. 

Gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy addig nem veszek új könyvet, amíg minden polclakót el nem olvastam. Nemcsak a spórolás miatt döntöttem így (való igaz, ez sem rossz), de a két érzés (sok választási lehetőség vs minden itthoni könyvet olvastam) közül az utóbbi győzedelmeskedett, mert kicsit már úgy éreztem, az egész kicsúszott a kezemből, plusz azt sem szeretném, ha lenne olyan könyvem, amit egyszer megvettem, aztán meg felé sem nézek.

Jelenleg összesen 195 könyv van a polcaimon, ebből 180 van enyém (pár könyv a szüleimé/nővéremé) és ebből a 180-ből 43 darab olvasatlan (az összesből kerek 50), illetve ebben a pillanatban 4-et olvasok (plusz egy e-könyv, de azokat nem számoltam).

Az olvasásra várók


Már régóta tervben van, hogy mindet elolvassam, de idén jutottam el oda, hogy elhatároztam, hogy megvolt a Könyvhét, előrendeltem A fényigézőt, plusz a júliusi BookBubble boxot, nyaraláskor lesz még - szigorúan - egy, aztán ennyi volt, amíg azt az 50-et el nem olvasom. Annyira nem hiszem, hogy nehéz lenne, mert hát nincs nagy problémám az önuralommal, de majd meglátjuk.

Emiatt a könyvtárat is feladom egy időre. Vagyis nem teljesen, ahhoz túlságosan hozzászoktam a 3 év alatt, mióta rendszeresen járok, hogy havonta legalább egyszer ellátogassak. Viszont mivel ez az én személyes kis dolgom, úgy alakítottam, hogy havi egy könyv belefér. Ezt is szigorúan be fogom tartani, mert csak úgy van értelme az egésznek. Ha nem lenne önuralmam, akkor annyi nehézség azért lenne benne, hogy a ruhatár melletti kis könyvespolcról, ahol 100-200 forintért dobálnak tök jó könyveket, elfogna a kísértés, de max ha nagyon ezt érzem, megkérem apát, hogy kísérjen el, és vigyázzon rám xD (vagy alapból pénz nélkül indulok el...)

Aztán ugye van egy listám is. Mivel még mindig cél havonta legalább egyet elolvasni róla, valószínűleg egyszer-egyszer össze fogom vonni a könyvtáros könyvvel.

Mindenesetre a havi várólistáim a következőképpen fognak alakulni:
- (random szám) db már meglévő könyv
- 1 db könyvtári
- 1 db listás

Ha esetleg érdekelne Titeket kicsit részletesebben az egész a Havi zárásokon kívül, nyugodtan írjatok és kitalálunk valamit!
Arra is gondoltam, hogy mivel nyilván szeretnék értékeléseket írni, de szerintem, így 3 év után mind tudjuk, hogy nem fog minden könyv elolvasása után megtörténni, esetleg írhatnék 3-5 könyvenként. Mit gondoltok?

Ti amúgy csináltok valami ehhez hasonlót? Vagy van valami szabályotok, hogy pl minden 5 elolvasott könyv után vesztek újat?

Remélem elkísértek erre a kis könyves utazásra. De ha nem, hát az sem baj.
Mindenesetre ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

2018. július 1., vasárnap

Mi az, hogy már július van?! - Félévi könyves kiakadás | PénTag #5

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma nem péntek van, de meg fog engem állítani abban, hogy egy olyan bejegyzést írjak, ami alapból úgy lett kitalálva, hogy pénteken rakjam ki? Aki azt tippelte, hogy nem, annak gratulálok, nagyon jól ismer. Végre van inspirációm, vicceltek?! :D 

1. A legjobb könyv, amit eddig idén olvastál
Hú. Hát ez nehéz. Az Egy sötétebb mágiát még mindig nagyon szeretem, de azt nem akarom mondani, mert újraolvasás volt, az Edenbrooke-kal ugyanez a helyzet... Azt hiszem, Marie Lu-tól a Legenda volt az egyik legjobb (aminek szégyenszemre nem olvastam még a folytatásait, de majd). 

2. A legjobb folytatás
Ide nem egy válaszom van, mert abban mi a móka. Az egyiket rögtön év elején olvastam, Jenny Han-tól az Always and Forever, Lara Jean. Imádtam, nagyon tetszett, alig várom, hogy megjelenjen magyarul is. A másik könyv, vagy hát két könyv, a Percy Jackson és az olimposziak két utolsó kötete, a Csata a labirintusban és Az utolsó olimposzi. Végre végre sikerült befejeznem ezt a sorozatot is, és alig várom, hogy Rick Riordan más könyveit is olvassam.

3. Új megjelenés, mit még nem olvastál
Amit a legjobban vártam az V. E. Schwabtól A fényigéző, ami már csak arra vár, hogy elmenjek a könyvesboltba és átvegyem.

4. Amit a legjobban vársz az év második felében
Nem nagyon láttam semmit, ami úgy érdekelne, egyedül Marissa Meyertől a Heartless (láttátok a borítóját, hát milyen gyönyörű?! *.*) Ez nemsokára, július 6-a körül fog megjelenni, ha jól tudom.

5. Legnagyobb csalódás
Gondolkodás nélkül E. K. Johnston Ezer éjszakája. Annyira unalmas volt az a könyv, kb semmi nem történt benne, a stílusa is idegesített, hogy mindig az anyja anyjának az anyja volt vagy valami ilyesmi. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen volt és nem tudtam élvezni.. A Never never trilógia is ilyen volt (nem ígérek semmit, de talán esetleg előfordulhat, hogy lesz belőle egy bejegyzés, ha a minden összejön és nem leszek szerencsétlen, mint általában)

6. Legnagyobb meglepetés
Fura, de azt hiszem Az ember tragédiája. Igazából mikor olvastam, annyira nem voltam különösen oda érte, meg a memoriterek a kedvenceim voltak, nyilván, de meglepő módon jó élmények fűznek hozzá, sokat nevettünk miatta a barátaimmal és mikor vettük, akkor mindennapos volt, hogy belefűzzük az idézeteket  a beszélgetésinkbe. xD Meg Az ékkő is meglepetés volt, bár az azért, mert sokkal sötétebb volt, mint amire számítottam.

7. Kedvenc új író
Hol kezdjem a sort? On Sai-tól az Apa randizhatok egy lovaggal? azonnal belopta magát a szívembe, alig várom, hogy mást is olvassak tőle, aztán ott van Kerri Maniscalco a Stalking Jack the Ripper-rel, aminek szintén nagyon érdekel a folytatása, Robert Jackson Bennett-től még folyamatban van a Lépcsők városa befejezése, de nagyon tetszik, ugyanez a helyzet Bakti Viktorral és az Integrálvával.

8. Új könyves szerelmem
Kósza az On Sai regényből és Thomas a Jack the Ripper-ből. Előbbi nagyon aranyos, nem bírtam, utóbbi pedig eléggé hasonlít Sherlock-ra, akibe szintén beleszerettem idén.

9. Új kedvenc szereplő
Lucifer Az ember tragédiájából.

10. Egy könyv, amin sírtál
Nagyon könnyen sírok könyvön/filmen, még egy dalon is képes vagyok sírva fakadni, de meglepő módon, eddig egyedül a Csak kitaláltalak? csalt könnyet a szemembe. Az viszont nagyon.

11. Kedvenc adaptáció, amit láttál
Gáz leszek, de egyet sem láttam. Vagyis, de régieket, pl a Papírvárosokat (nem tetszett), A kör (nem tetszett), A gyűrűk ura (újranézés), szóval ha sorozat számít, akkor a Sherlock volt a kedvencem. Februárban láttam először, azóta meg még kb 3x megnéztük. Kicsit magába szippantott..

12. Kedvenc értékelés, amit írtál
Ezt a kérdést elegánsan kihagyjuk...

13. A legszebb idén szerzett könyved
Igazából kb minden idei könyvem borítója tetszik, de pár kedvenc: Integrálva, Lépcsők városa, Locke Lamora hazugságai, American Gods (a piros). Meg a Stalking Jack the Ripper és a Norse Mythology. :D

14. Melyik könyveket akarod még elolvasni az év végéig?
Az összes, amiről pár sorral ezelőtt olvastatok, plusz a Párválasztót szeretném újraolvasni, a Narnia krónikáit kéne befejezni, meg igazándiból az összes olvasatlan könyvet a polcomon (de ez nem fog megtörténni, mert kb 50 van, annyit meg nem tudok elolvasni, még jó, hogy nem verseny)

15. Akiket megjelölök
Mindenki, aki ezt olvassa. Hajrá ;)

Fura volt amúgy ez a félév olvasás szempontjából, nem olvastam olyan sok hű de nagyon jó könyvet, a legtöbb azt hiszem, átlagos volt. Azért remélem, nektek jobb volt, és az év második felében is találtok valami nagyon jót. Én meg megpróbálok nem megint egy hónapra eltűnni. De nem tudom. Addig is, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. június 3., vasárnap

Rázódjunk vissza 100-dik alkalommal is | Havi zárás #19

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és nagyon úgy tűnik, hogy havonta vagyok csak képes leülni és írni egy bejegyzést. De ma megint összeszedtem magam és mivel nemrég ért véget május, úgy gondoltam, mi lenne, ha ezzel kezdeném a visszarázódást a blogolás csodás világába.

Kezdjük azzal, mi is történt a hónapban.

Voltam (hosszú idő után újra) Intim Torna Illegál koncerten, már nagyon hiányzott az egész. Plusz új albumuk is jelent meg, amiről bevallom, még nem sok mindent hallgattam, mert a Feltettem a polcra a szívemetig jutottam, amit napokig hallgattam és még mindig nem sikerült túllépni rajta, de majd valamikor talán egyszer menni fog. 
Sorozatok filmek szempontjából is egész oké volt május. Folytatódik a Westworld, a 100 és A szolgálólány meséje is, a 13 okom volt (bár ezt csak a hatodik részig láttam még, a többiből pedig többé-kevésbé naprakész vagyok a szolgálólányból vagyok 2 résszel elmaradva, de majd valamikor behozom). Pár filmet is láttam, az Alice Csodaországban, és a Holdhercegnő újranézés volt, de láttam a 7 mesterlövészt, és A Kört (Emma Watsonnal, mármint nem vele néztem, hanem ő játszik benne). 
Aztán volt nálam egy barátnőm is, és ÁTRENDEZTÜK A KÖNYVESPOLCOM!!!! (azért a capslock, mert még mindig nagyon izgatott vagyok miatta), így most abc rendben vannak, írók vezetékneve alapján. Annyira boldogságos ez, hogy el sem tudom mondani. És megszámoltam (mert a matekfaktos agyam mi mást csinálna) 170 könyv az enyém a polcaimon és 130-at olvastam (ebben a nem sajátok, szóval szüleimé, nővéremé is benne vannak)

De nézzük konkrétan könyvek terén hogy állunk májusban.

Amiket olvastam:
 - Agatha Christie - Gyilkosság Mezopotámiában (3 csillag)
 - V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia (5 csillag)
 - Paulo Coelho - The Witch of Portobello (2.17 csillag)
 - Elle Kennedy - The Score/A pont (3.75 csillag)
 - Kerri Manisclaco - Stalking Jack the Ripper (5 csillag - új kedvenc)
 - Roald Dahl - The Witches (3 csillag)

Új a polcomon:
 - Jan Terlouw - Kiből lehet király?

Hát így állunk. Júniusban végre vége lesz a sulinak (bár még a vége felé lesz egy szóbelim, de az laza lesz) már csak 10 nap van, abból 8 tanulós, elvileg sima lesz. A várólistám viszont nem túl hosszú, mert, ha minden jól megy, idén is megyek a Könyvhétre, ahol még nem tudom, miket fogok venni, így azokat nyilván nem tudom leírni. De lássuk.

Júniusra tervezem:
 - V. E. Schwab - Gyülekező árnyak (már elkezdtem, újraolvasás)
 - V. E. Schwab - A fényigéző (ezért olvasom újra)
 - Gail Carriger - Szégyentelen (nem hiszem el, milyen lassan olvasom ezt a sorozatot, pedig nagyon élvezem)
 - Sir Arthur Conan Doyle - Tanulmány vérvörösben (egyszerű, imádom Sherlockot)
 - Victor Lavelle - Fekete Tom balladája (random megláttam a könyvtárban, mondom te jössz velem)
 - Erin Watt - Papír hercegnő (listáról)

Remélem mindenkinek jól végződik a suli, az érettségizőknek sok sikert a szóbelire, és mindenkinek szép vakációt!

Ne feledjétek: következő bejegyzésig (ami reméljük nem egy hónap múlva lesz) legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. május 4., péntek

Még mindig nem haltam meg | Life update(szerűség)

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ünnepélyesen kihibernálódok. Nem nagyon voltam aktív az utóbbi időben (utóbbi... kb év eleje óta).
Mindig van az évnek egy olyan szaka, amikor teljesen mélyponton vagyok, most is ez történt, csak kicsit tovább tartott, mint gondoltam volna, és mikor már azt hittem volna, hogy vége, rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem.
Semmit nem volt kedvem csinálni, sem olvasni, sem nagyon megmozdulni, lényegében amikor nem suliban voltam, aludtam, feküdtem és sorozatot néztem, szenvedtem vagy egyszerűen csak bámultam ki a fejemből. 
Kicsit ironikus viszont, hogy ebben a rossz időszakomba közelebbről is megismerhettem egy osztály/koleszos társam, akivel már-már ijesztő, mennyire hasonlítunk és ilyen rövid idő alatt is nagyon fontos lett az életemben.

Ennél mélyebben nem nagyon szeretnék belemenni a dolgokba, a lényeg annyi, hogy most már minden oké, és ha nem lesz bejegyzés, az már csak is a lustaságomnak tudható be, nem a rohadt gödörnek.

Pá, Gabi

2018. április 8., vasárnap

Egy szerelmi tetraéder | Ruby Saw - Pillangó-hatás

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megint visszatértem, de ez nem az a bejegyzés, amiben elmagyarázom, hol voltam, merre jártam, miért is nem adtam magamról egy jó ideje életjelet (bár nem tudom, lesz-e valaha olyan, magamat ismerve eléggé kétlem), mert sokkal izgalmasabb dologról kell mesélnem. De amúgy, ha valaki nagyon hiányolna, Instán megtalál, ott nem hagytam ki ennyi időt. De vissza az izgalmakhoz. Lett egy könyvem! Nem jó... Kaptam egy könyvet! Kérdezhetnétek, hogy, de Gabi, miért érdekes ez, nyilván lesznek új könyveid, elég egyértelmű, hogy könyvfüggő vagy. Hát, drága barátaim, azért izgalmas, mert ez életem első recenziós könyve. Hülyén hangzik, de sose gondoltam volna, hogy lesz egyszer olyan, hogy valakitől kapok egy könyvet, hogy nem kell mást tenned, mint értékelni ezt a könyvet. Hát ez FANTASZTIKUS. Kicsit izgatott vagyok miatta, nagyon látszik? Plusz az írónő is nagyon aranyos (főleg azért, mert nem szedte le a fejem eddig, hogy csak most rakom ki a bejegyzést) Nézzük is a Pillangó-hatást!

Molyok szerint: még nincs százalék
Szerintem: 3,5 csillag

A történet Livről, a 22 éves apucipicilányáról szól. Pár éve lányunk egy elég nagy butaságot csinált egy fiú miatt, ami nyilván nem tetszett apukának, ezért úgy döntött, Liv nem randizhat senkivel, de végre vége az apácaságnak. Csodával határos módon három férfiú is terem egyszerre a környéken. Rob, a barista-DJ, Hiro, Liv apjának régi munkatársa és Jay, a múltbéli nagy szerelem. Vajon képes lesz Liv választani?



Történet: Oké. Tudjuk, hogy nem vagyok nagyon oda azért, ha minden a romantika körül forog, de ez nem volt olyan rossz. Annyi biztos, hogy nem volt benne felesleges nyáladzás (hála az égnek), viszont úgy gondolom, elbírt volna több oldalt is, vagy eggyel kevesebb ember kellett volna a szerelmi tetraéderünkbe, mert így kicsit soknak tűnt és tizenhét tizennyolcadig kidolgozottnak. De nem volt egy helyben toporgás, eljutottunk A-ból B-be és sokkal sokkal rosszabbat is olvastam olyantól, aki még csak nem is első könyves volt, úgyhogy én ezt sikernek könyvelném el. De azért lehetett volna részletesebb, Liv kapcsolatát Robbal például alig ismerjük meg, csak tudjuk, hogy együtt vannak és boldogok. Meg ha nem tudnám, hogy van folytatás, azt mondanám, befejezetlennek tűnik, de mivel tudom, ezért nem mondok ilyeneket.
Szereplők: Hát. Kezdjük. Liv egy elkényeztetett, apuci pénzén élő kis... lány. De legalább tudja magáról, ez kellemes meglepetésként ért. Viszont volt egy jelentet, amikor ruhát vesz és szépen fejezi ki, hogy előnytelenül áll neki ("Baz'meg, ez kövérít") és egyből elkezd bunkózni az eladóval, mikor az visszakérdez, hogy "Tessék!?", de szerintem Liv félreértelmezte a problémát. Azt hiszi, azért váltotta ki ezt a reakciót, mert azzal, hogy így beszél, azt üzeni, hogy nincs pénze kifizetni a ruhát, pedig csak annyit közöl ezzel a megszólalásával, hogy egy tapló kretén. Meg volt még egy kiakadása, amit nem vágtam, de az túl spoileres, szóval azért, hogy itt ne zavarjon senkit, majd a végén írom le. A végére szerencsére viszonylag megnormálisodik, azért járna a hátba veregetés, de előtte meg pofonveregetést érdemelne... Meghagyom a következtetések levonását. Aztán ott volt Liv apja. Ő számomra egy nagy NEM. Az első alkalommal, mikor találkozunk vele, konkrétan rá akarja tukmálni a lányát a kollégájára, vagyis nekem úgy jött át, és ültem ott, hogy embertemiafrancotcsinálsz. Engem ott elvesztett. Azt, hogy féltette Livet, megértem, de a 'nem találkozhatsz fiúkkal' politikával nem nagyon értek egyet. Bár rögtön azzal sem, hogy egy fiú miatt *******spoilerspoilerspoiler******. Moving on. A tetraéder három férfi tagja. Első: Rob. Először egy Sturbucks-ban találkoznak, csodás szemei vannak, Livnek megtetszik. Itt vége is lenne, de találkoznak egy rendezvényen, tök cukik, ki is lettem volna ezzel a kapcsolattal békülve, de Liv egy hülyeségen felhúzta magát és otthagyta szegény gyermeket. Jelölt #2 Hiro Shen, akiről kb minden beszélgetésben megemlítik, hogy ázsiai. Amúgy 34 éves nőcsábász, de Livért persze képes lenne megváltozni. Vele sincSHEN nagy bajom, kivéve, hogy szerintem 12 év korkülönbség sok. Végül Jay, a múlt szelleme. Na ő az, akit kihagyhatnánk lazán. Igazából sokat nem ad a történethez (vagy hát, nyilván az előzményhez de) és amúgy hülyén végezte.
Stílus: Tipikus new adult, trágár szavakban gazdag, egyszerű olvasni. Ez persze nem negatívum, mármint nyilván nem várhatom el, hogy mindenki olyan mondatokat hozzon össze, mint Böszörményi Gyula, arról nem is beszélve, hogy igen érdekes lenne a Leányrablás stílusában olvasni egy ilyen könyvet. Az viszont nagy nagy pozitívum, hogy meg tudtam különböztetni, mikor kinek a szemszögéből olvasok (nem, nem nekem, hanem azért, mert megkülönböztethető volt). Aztán, mivel nincs külön kategóriám a könyv belő felépítésének, ide biggyesztem nagy sunyiban. Szóval, az első, nem sorkizárt volt, ami zavart. A margók is szerintem kicsivel nagyobbak voltak mind a négy oldalon, mint az muszáj lett volna, illetve a sorköz is egy féllel több volt, mint kényelmes (bár bevallom, én is szoktam így cselezni, mikor portfóliót kell csinálni, és most háromra reménykedünk, hogy soha ne tévedjen ide a magyartanárom). Meg, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, a fejezetkezdések lehettek volna kicsit extrásabbak egy aláhúzásnál. De ez tényleg már csak egy személyes hülyeség.
Cím: Nem értem. Mármint, tudok a jelenségről, de nem tudom a könyvhöz kapcsolni. A végén megjelennek a pillangól Liv hasában, de azon túl... De szerintem velem van a baj, meg a racionális gondolkodásommal (azt hiszem, a magyartanárom így akarta közölni velem, hogy szerinte nincs fantáziám). Ettől függetlenül hangzatos.
Borító: Ma mindent úgy kezdek, hogy nem tetszik vagy nem értem. A borítóval sincs másképp. Jobban szeretem, ha a borító nem arcot ábrázol, de kezdek hozzászokni és annyira nem is rossz. Meg amellett a kék lepke mellett sem mehetek el csak úgy szó nélkül.
Ajánlom: Igazából ha szereted a new adult könyveket, 92% az esélye (ez egy matekfaktostól jön), hogy tetszeni fog. Mert minden megvan benne, ami egy new adulthoz kell. Plusz ha egy gyors, könnyen olvasható könyvre vágysz, szerintem nyugodtan fogj hozzá.
Újraolvasnám-e? Hát. Először arra gondoltam, hogy nem, de ha jobban belegondolok, simán el tudom képzelni, hogy ha hangulatom van hozzá, vagy egy reading slump közepén vagyok, újra előveszem, szóval a válasz igen.
Fogok-e mást olvasni az írónőtől? Tervezek, igen. Ha jól tudom a folytatás, Az Igazi már úton is van. Kíváncsi vagyok, hova fejlődünk.
El fogom-e olvasni a folytatást? Eggyel ezelőtti mondat.

Remélem Ti is el fogjátok olvasni a könyvet, mert tényleg kellemes pár órát okoz és az sem utolsó, hogy támogatunk egy fiatal hazai írót. Ha többet szeretnétek tudni a könyvről, ITT utánaolvashattok. 
Ruby Saw-nak ezúton is szeretném ég egyszer megköszönni a könyvet és sok sikert kívánok a továbbiakban is.
Ti pedig ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. január 30., kedd

I'm blue da ba dee da ba da | KEDDvencek #8

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és mivel az időjárás ellenére még mindig tél van, és a tél színe a kék (meg a kedvenc színem is, de pszt), plusz könyveket nem ítélünk meg a borítóról (ja, persze... pf... xD), úgy döntöttem, megosztom veletek azokat a csodálatos borítókat, amiket különösen szépnek látok, illetve kék színűek. Mert ha nem kékek lennének, nem sok értelme lenne az egész bevezetőnek, igaz-e?
Hát nézzük ezeket a gyönyörűségeket!



1. E. K. Johnston - Ezer éjszaka
Hát nem gyönyörű ez a borító? (bár ezt az összesre mondhatnám...). Nagyon szép árnyalata a kéknek és amiatt, hogy arany a címe, nem ezüst, nem hat hidegnek. Az is nagyon tetszik, hogy az alján a kis építményke olyan, mint  régen azok a rejtvényújságokban lévő dolgok, amikor a számokat kellett összekötni és akkor kijött valaminek a körvonala. A tartalmáról még sajnos nem nagyon tudok nyilatkozni, tegnap kezdtem, de még nem érkeztem túl sokat haladni vele, de amit eddig olvastam, az alapján jó lesz.



2. J. K. Rowling - Harry Potter és az azkabani fogoly
Az új kiadások közül ez tetszik legjobban. Gondolnátok, hogy azért, mert kék? Egyébként vicces, hogy ennek a borítóján van a kedvenc színem, mert amúgy is ezt a kötetet szeretem legjobban a hét közül.







3. Neil Gaiman - Csillagpor, A temető könyve

A Csillagpornak mindkét borítóját nagyon szeretem, talán az újat egy kicsit jobban is. Amúgy nagyon édes könyv, és azon kevesek egyike, amikor csak azután olvastam a könyvet, hogy beleszerettem volna a filmbe.






A temető könyvénél tetszik az a megoldás, hogy a sírkő úgy tört le, hogy ha figyelmesen nézzük, egy emberfejet láthatunk.


4. Kerstin Gier - Zafírkék
Nagyon tetszenek azok a borítók, meg úgy általában azok a képek, amiken csak egy sziluett látszódik, és bár ez nem teljesen ilyen, azért közelít hozzá. Meg persze kék. Egyébként a trilógiában ez a kedvenc kötetem, és nem tudom, nektek is feltűnt-e, de most, hogy így írom ezt, a sorozatokban a kedvenc kötetem valahogy mindig a kék borítós. Vajon van valami összefüggés? Szerintem direkt a kékeket írják legjobbra. Vagy a legjobbnak adnak kék köntöst.



5. Patrick Rothfuss - A szótlan tárgyak lassú szemlélése
Az egyetlen könyv a listán, amit ebben a pillanatban nem olvastam teljes egészében, viszont ez nem állít meg abban, hogy lassan szemléljem ezt a csodás borítót. Őszintén szólva a Királygyilkos-krónika sorozat összes kötetének a borítója nagyon tetszik (az első teljesen a Vándor a ködtenger felettre emlékeztet, ami az egyik kedvenc festményem), valahogy imponál, ha háttal állnak a borítón.





+1 E. Lockhart - A hazudósok
Mi lenne kékebb a tengernél és az égnél? Ez a borító a nyarat juttatja eszembe, ami nem kifejezetten a kedvenc évszakom, viszont úszni imádok, így nem maradhatott le ez sem a listáról. A könyv amúgy az egyik meghatározó olvasmányélményeim közé tartozik, még zsenge könyvmolyként olvastam és ez volt az egyik első könyv, amin csúnyán sírtam.





Remélem sikerült néhány kellemes percet szereznem Nektek ezzel a pár gyönyörű borítóval. Nektek mik a kedvenc kék borítós könyveitek? Vagy mik azok a könyvek, amik borítója a kedvenc színetek? Hagyjátok meg kommentben! És ne feledjétek: a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. január 27., szombat

Szilaj gyönyörnek vége is szilaj - Westworld | Sorozat szombat #1

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma helyett egy sorozathoz szeretném meghozni a kedveteket.
Nem tudom, hallottatok-e már a Westworld című sorozatról, én egy ideje szemeztem vele, és nagyjából két hete meg is néztem az első évadot és talán ennyi idő alatt sikerült is megemészteni, feldolgozni. Mert beteg. Nagyon jó, de beteg.
Mint két tőmondattal ezelőtt említettem, nagyjából két hete láttam, az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön (nem tudom, olvassa-e, ha igen, akkor még egyszer köszi, Lara). Két dologra jöttem rá. 1) Imádok DVD-n sorozatot nézni, nem értem, eddig miért nem tettem és 2) az HBO-nak sikerült megint egy fantasztikus sorozatot csinálnia. A 10 részt kb három nap alatt néztem meg, de csak azért, mert a második nap estéből hajnal lett, szóval igazából két éjszaka végeztem vele. Plusz pont, a már amúgy is sok mellé, hogy az utolsó rész másfél órás, szóval nem "csak" 10 órán keresztül élvezhetjük ezeket a szilaj végű gyönyöröket. Egyébként félre lettem vezetve, ugyanis abban a hitben éltem, hogy már kint van a második évad is, de óhohó, mennyire tévedtem. Teljesen meg voltam nyugodva, snitten láttam, hogy 2 évad 20 rész, mondom minden király. Erre mikor kerestem, hogy hát, jöhet a következő évad, nem találtam. És miért? Mert (ha megbízható az információforrásom, ami pedig az internet és minden, ami ott van, igaz, akkor) áprilisban kezdik vetíteni. Az még sok hónap! De mitől is vagyok ennyire elájulva? Természetesen, mint mindig, igyekszem nem spoilerezni, most különösen, mert minden kis dolog fontos, és nem akarok lelőni semmit, ti is lepődjetek csak meg úgy, mint én.


A történetünk a jövőben játszódik, ahol is létrehoztak egy vadnyugat stílusú parkot, ahol teljesen élethű robotok alkotják a népet, meg lehet őket erőszakolni, megölni, akármit lehet velük csinálni. Ha bármi bajuk lesz, elviszik, helyrerakják őket, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Egy nap azonban elhangzik egy bizonyos mondat (These violent delights have violent ends, vagyis Szilaj gyönyörnek vége is szilaj) és minden elkezd szépen átalakulni.

Történet: Úristen. Nem értem, hogy tudnak csupán 10 egyórás részbe ennyi mindent beletenni. Mert annyi minden történik, hogy öröm számon tartani. Annyira komplex az egész, amiatt, hogy a robotok egy napra vannak beprogramozva, nem érzékelik az idő múlását, pedig múlik az, így az idősíkokat is ügyes, aki meg tudja jegyezni és érti elsőre (nem, nem voltam ügyes, de hála a 21. századnak, YouTube-on találtam pár hasznos videót). Több szálon fut az egész (nemcsak időben + a kedvencem Maeve-é volt, a Mariposa tulajdonosáé), rengeteg karakterrel dolgozik a sorozat és valahogy képesek voltak minden szálat izgalmassá tenni. Sosem lehet tudni, hogy vajon ki fog meghalni, mi derül ki (mert bizony voltak dolgok, még meg nem is kevés, aminél a földről kellett felszedni az állam és féltem, hogy felébresztem a többieket, akkorát koppant a padlón). És az egész annyira beteg. Nem tudom megmagyarázni, miért, sem azt, hogy ha ennyire beteg, vajon miért élveztem ennyire. Valószínűleg azért, amiért a sorozat karakterei ellátogatnak ide. Mert igaz, hogy véres és volt olyan pillanat, amikor nem bírtam nézni a képernyőt, pedig láttam egy-két dolgot (Trónok Harca segített rászokni, hogy nehezebben kapjak hányingert), de ez sok volt, kicsit talán ijesztő is, de nem úgy, mint egy hatévesnek Voldemort (á, dehogy saját élmény), ahol konkrétan attól féltem, amit láttam, inkább úgy, mint egy pszicho-thriller, ahol az agyammal szórakoznak. És a vége! Nyilván nem akarom és nem is fogom elmondani, mi a vége, de annyit megsúgok, hogy ritka jó és nagyon várom a következő évadot (talán megemészteni is könnyebb lesz részről részre) Sokat gondolkodtam rajta amúgy, miután befejeztük és még most sem sikerült talán teljesen felfognia az agyamnak mindent. !!!MINI SPOILER!!! Nagyon tetszett, hogy elkezdenek emlékezni a robotok a régi dolgokra, hogy miket csináltak !!!SPOILER!!! És egy újabb remek ábrázolása a mesterséges intelligencia elszabadulásának.
Szereplők: Mint mondtam, rengetegen vannak. A legtöbben összetettek, rétegeltek, nem igazán tudod eldönteni, hogy hogy érzel irántuk. Nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy őt most szeretem vagy nem, illetve, ha nem utálom, az fura-e és bűntudatot kellene-e éreznem miatta. A kedvencem Maeve volt, tetszett, hogy ő igazából nem vetkőzött ki magából, mint egy másik főszereplőnk. William-et is szerettem, valahogy fiatalon normális tudott maradni ezen a vad nyugaton (nem véletlenül van külön). Viszont Logan! Oh, man! Az az ember! Tenyérbemászó, undorító, idegesítő egy alak volt, ő volt az egyik, akin nem gondolkoztam, hogy utálom-e. Ford... Ő az alapítója ennek az egésznek, ő és a társa, Arnold csinálta az első robotokat, ők találták ki az első történeteket. De ijesztő volt. Amin mondjuk Anthony Hopkins szemei sem nagyon segítenek. Doloresszel kapcsolatban nem tudom, hogy érzek. Az elején ő volt az ügyeletes megmentésre váró hölgyike, aztán ez megváltozik, de nem tudom, hogy érzek ezzel az új énjével kapcsolatban. A fekete ruhás embert komolyan mondom, az utolsó alkalommal, mikor látjuk, kezdtem pozitívabban fordulni felé, van egy olyan érzésem, hogy ő fogja leginkább élvezni, ahogy a dolgok alakultak. Még egy emberről szeretnék beszélni, Lawrenceről, aki annyira nem fontos, de ő volt a kedvenc mellékmellékszereplőm. Rajta még nevetni is tudtam, pedig hát, nem ez jellemző a sorozatra.
Ajánlom: Azt vettem észre, hogy mikor könyvértékeléseknél ide érek, általában mindenkinek vagy senkinek szoktam ajánlani őket. Hát, a Westworld nem ilyen. Azt hiszem, 18-as (mondjuk a Trónok is, mégsem állította meg a kb 14-15 éves énemet, hogy nekikezdjek) és magabiztosan mondom, hogy nem véletlenül. HBO sorozatról van szó, szóval ne lepődj meg, hogy egy meztelen testtel kezdődik az egész, illetve sorban jönnek szembe veled. Sok vér folyik, nem sok mindent hagynak meg a fantáziának, semmilyen tekintetben. De tényleg nagyon összetett, szóval hogyha a fent felsoroltak nem rendítenek vissza és már max 2 év választ el a felnőttkortól, akkor bátran ajánlom. Illetve ne akkor kezdd el, ha valami könnyedre vágysz, mert ez nem lesz az.

Érdekességek a sorozatról:
 - Ismerős lehet a címe, ugyanis a sorozat egy 1973-ban megjelent azonos című (Westworld, magyarul Feltámad a vadnyugat) film alapján készült. Sok utalást, kis easter eggeket is találhatnak a szemfülesek (persze csak ha ismeri valaki az alapot)

- Sok ismerős arcot láthatunk a képernyőn. Anthony Hopkinst már említettem, de például emlékeztek Caspianre a Narnia krónikái filmekből? Ő játssza Logant (a tenyérbemászó alakot).
Vagy Beetee a Futótűzből? Itt ő alakítja Bernard Lowe-t.
Kicsit nehezebben felismerhető Rodrigo Santoro az Igazából szerelem Karlja itt Hector Escaton. Illetve a legidősebb Hemsworth tesóval is találkozhatunk.
Ez a lista persze nem teljes, majdnem mindenkit láthattunk már máshol, nekem ők voltak régi ismerőseim.








Remélem sikerült nem elrettenteni senkit sem a sorozattól, sőt talán akad is köztetek, aki elkezdi. Ha esetleg látta valaki, ne féljen kommentet hagyni, mi a véleménye a sorozatról, esetleg vannak-e teóriái, esetleg csak beszélgetni róla. Addig is, ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. január 25., csütörtök

Minden 5 szerelmes levéllel kezdődött | Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem-trilógia

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma kicsit hanyagolni fogjuk az utóbbi jó pár értékelésre jellemző negativitást, mert a világ (egyik) legédesebb trilógiájáról lesz szó. Ez nem más, mint Jenny Han A fiúknak, akiket valaha szerettem című sorozata.


Az első kötetet még tavaly ősz elején kaptam és olvastam, mielőtt a második (amit természetesen tűkön ülve vártam, és amint lehetett, elő is rendeltem). Majd karácsonyra Jézus megajándékozott az egész trilógiával angolul, amiből persze az utolsó részt kezdtem el először, hiszen tudnom kellett, hogyan végződik a történet. Ó, mennyire nem kellett csalódnom! Nézzük, mi tudta még az én romantikát nem igen kedvelő (legalábbis könyvekben) szívemet meghódítani, majd még két könyv erejéig (és valószínű örökre) magánál tartani.

Molyok szerint: 4,5 csillag (1., 2. kötet, magyarul)
                          4,4 csillag (mindhárom kötet, angolul)
Szerintem: 5 csillag

Lara Jean 16 éves, félig koreai, van két testvére, szeret sütni és könnyen esik szerelembe. Ha pedig kiszeret egy fiúból, rendszerint ír neki egy levelet, afféle lezárásként. Persze nem tervezi elküldeni ezeket a leveleket, ám egy nap mégis kikerülnek a kalapdobozból és eljutnak a címzetthez. Onnan kezdve drága Lara Jeanünknek hirtelen fordul egy jó nagyot az élete, de ennél többet nem akarok mondani, törekszem a spoilermentességre.

Történet: Cuki. Nem túl bonyolult, de hát nem is várjuk tőle, hogy valami mély, elgondolkodtató életigazságot közöljön. Viszont mégis, amellett, hogy habos-babos, nem érződik gyerekesnek, amikor kell, igenis komoly. Az is tetszik, hogy nem egy három könyvön keresztül tartó huzavonát kapunk, hanem az első kötetben lerendezzük a szerelmi háromszöget, utána pedig már követhetjük Lara Jeanék kapcsolatát, amit amúgy nagyon csippantok. Sokkal jobban szeretem, ha nem ott van vége a történetnek, hogy 'és összejöttek', persze ennek is megvan a varázsa, de valahogy az 'összejöttek, problémáik is voltak, de megoldották őket'-et is jó néha látni. És bármennyire igyekszem, le fogom lőni a poént, mert ha már itt tartunk, muszáj megemlítenem, hogy !!!SPOILER!!! azok a kapcsolatocskák a gyengéim, ahol a két fél már alapból ismeri egymást, plusz pont, ha kezdetben kifejezetten nem bírta egymást, és lassan kerülnek egyre közelebb egymáshoz, és itt pontosan ez történt !!!SPOILER!!! Mindenki megkapja a boldog befejezését, amivel komolyan, minden szarkazmus nélkül, nulla problémám van. Kedvenc jelenetem nincs, illetve az összes az.
Szereplők: Cukik. Meglepő módon mindenkit szerettem. Lara Jean kicsit naivka, de édes, pozitívan látja a világot, néha szeleburdi (plusz imádja a Hamiltont, ami, azt hiszem már említettem, hogy rám is igaz) és úgy általában nagyon aranyos karakter. Margot, a nagytesó, a tökéletes nővér. Felelősségteljesen éli életét Skóciában és közben annyira édes a kis hugrabugos barátjával. A harmadik Song lány Kitty. Ez a kiscsaj hipervagány. Bátor, nyitott és nem a tipikus 'hercegnős' tízéves, hanem a 'nézzünk horrort röhögve' fajta. A beszólásain nagyokat nevettem. A család utolsó tagja az apa, akire nagyon büszke vagyok, hogy így is, hogy meghalt a felesége, ilyen csodálatos lányokat tudott felnevelni. És végül, de nem utolsó sorban, Peter... Peter Kavinsky. Ő a legdrágább, legaranyosabb, legédesebb, legcukibb (ál)barát valaha. Annyira awww. Nem tette tönkre teljesen lelkileg a szülei válása, ami, valljuk be, elég ritka az irodalomban, legalábbis én nem sűrűn találkozom ilyen könyvvel. Azt hiszem, ő az új könyves szerelmem. Mellékszereplők közül sem utáltam senkit. még Genevievet sem, pedig egyrészt a shipem útjában volt (mert hogy én Team Peter vagyok/voltam/leszek), másrészt mean girl volt, de egy icipicit talán meg tudom érteni, miért. Egyedül Peter édesanyját nem találtam szimpatikusnak, vele voltak problémáim, leginkább az, hogy !!!SPOILER A HARMADIK RÉSZRE!!! azt javasolta Lara Jeannek, hogy szakítson Peterrel !!!SPOILER!!!
Stílus: Könnyed, gyorsan olvasható. Viszonylag rövid fejezetekből áll, így valóban érzed, hogy haladsz a könyvvel, de amúgy is letehetetlen, elkezded reggel, és mire legközelebb felnézel, már az utolsó oldalon jársz.
Cím: Nagyon tetszik, hogy mindhárom kötet címe kapcsolódik a levelekhez. Illetve hogy az első a megszólítás, a második az utóirat, a harmadik pedig (ami amúgy nem volt betervezve) az elköszönés, mintha Jenny Han is búcsút intene Lara Jeanéknek.
Borító: Szintén tetszik. Ki lepődött meg? Mostanában valahogy nagyon érzem a világos borítókat és a kézírás is nagyon jól néz ki az eredeti változaton. Kifejezetten örülök, hogy a Könyvmolyképzőnek volt lehetősége megtartani ezt a borítót.
Ajánlom: Mindenkinek, bárkinek, aki egy kis (viccelek, hipersok) cukiságra vágyik. Csak vigyázzatok, nehogy a végén megfájduljon a fogatok a sok édességtől, ami ebben a könyvben van. De viccet félretéve, tényleg bárkinek, korosztályhoz sincs kötve, a 76 éves nagymamám legalább annyira élvezte, mint a 18 éves unokája (aka én).
Újraolvasnám-e? Háát... Mindenki hármat tippelhet. Annyit segítek, hogy nem véletlenül van meg angolul is.
Mást olvasnék-e az írónőtől? Hogy a viharba ne. Bár azt hallottam, a Nyár-trilógia annyira nagyon nem jó, azért majd valamikor meglesem.
Mennyire vagyok izgatott a film miatt? 10-es skálán azt mondanám, hogy 24613. Igen. Egy kicsit nagyon.
Melyik a kedvenc kötetem? Nehéz, nehéz. Talán a harmadik, de lehet, hogy csak azért, mert azt olvastam utoljára.

Ha tehetitek (és eddig még nem kerítettetek rá sort) mindenképpen szerezzétek meg valahogy, könyvesbolt, könyvtár, barát/nő, akármi, és olvassátok el, mert szórakoztató és garantáltan folyni fog utána a szíved (mert megolvad). Akkor együtt várhatnánk a filmet meg a befejezőkötet hazai megjelenését! Hát el tudtok képzelni ennél jobb elfoglaltságot?! (én sem)

Remélem sikerült elültetnem a bogarat a fületekben és minél többen fogjátok megismerni Lara Jean történetét. Viszont ha én nem lettem volna elég, ITT mások véleményét is olvashatod az első kötetről. Ha esetleg olvastad és szeretnéd megosztani a véleményedet a nagyvilággal, ne fogd vissza magad, kíváncsi vagyok rá.
Akárhogy is, ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést! Pá, Gabi

2018. január 20., szombat

Könyveim Book Tag | PénTag #4

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma egy olyan taget hoztam nektek, amit ici-picit elfelejtettem, ugyanis @Ramonais a molyon már jó egy éve hívott ki rá, de gondolom, most már itt az ideje kitölteni. Öhm... Upsz?



De nézzük a kérdéseket - és a válaszokat.

1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben
Azt hiszem, az első könyv, amire emlékszem, hogy kimondottan én kaptam volna, az Elisabetta Gnone-tól A Fény Hatalma

2. A legújabb könyv a gyűjteményedben
A To All The Boys I've Loved Before trilógia Jenny Han-tól.

3. Egy olcsó könyv
Agatha Christie A titokzatos kék vonatja 49 egész magyar pénz volt.

4. Egy drága könyv
Patrick Rothfuss A bölcs ember félelme című féltéglája, de 4 oldal híján 1000 oldalas könyvnél nem is csodálkozom

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője
Nem éppen férfi, Sent, A temető könyvéből inkább fiúnak hívnám.

6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője
Melyiket mondjam a millió közül? Legyen az Ambrózy báró esetei sorozat, akármelyik könyve, mert ezek csodálatos könyvek és mindenkinek el kéne olvasnia, mert aki nem találkozott még ezzel a történettel, nem tudja, mit hagy ki az életéből.

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél
Jennifer E. Smithtől a Vajon létezik szerelem első látásra? című könyvével egy éjszaka alatt végeztem.

8. Egy könyv, amint sokáig olvastál
Amy Tinterra Lázadók hajnala. Egy hónapig szenvedtem azzal a...

9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója
A Minden, mindennek a magyar borítója annyira nem jön be.

10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója



Soroljam? Az összes Ambrózy könyv, az Egy sötétebb mágia könyvek, Az idő vándorai, The Night Circus, a Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyv és még sorolhatnám.






11. Egy magyar könyv
L. I. Lázártól a Rejtőző kavicsok. Nem sokan ismerik, pedig sokkal jobb, mint egy csomó bestseller. (az értékelésem, ha valaki kíváncsi lenne, miért szeretem annyira)

12. Egy nemzetközi (?) könyv

13. Egy vékony könyv
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg. Egyébként vicces, mert régen, még könyvmoly karrierem elején teljesen megijedtem egy 250-300 oldalas könyvtől, most az már kb nem is kihívás.

14. Egy vastag könyv
Stephen King - 11.22.63. Na ettől megijedek. Már kicsit több, mint egy éve tart rettegésben a maga 856 oldalával.

15. Egy irodalmi mű (fiction)

16. Egy nem irodalmi mű (non-fiction)
Clare Balding Állataim és egyéb családfajtákját még bár nem olvastam, de egy memoár.

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv
Annyi cuki könyvet olvastam újabban, nehéz a választás. Legyen ez egy Top 3-as lista, mit szóltok? Becky Albertalli - Simon és a Homo sapiens-lobbi, Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem (ez egész trilógia), valamint Julianne Donaldson - Edenbrooke (illetve az Edenbrooke örököse is). Nem ez a sorrend, igazából nincs is sorrend, mindegyik hiperédes.

18. Egy izgalmas akció vagy krimi
Igazság szerint nem sok krimit olvasok (jelenleg változtatok rajta), és a moly szerint az egyetlen "akció" címkéjű könyv, amit olvastam az Kevin Hearnetől az Üldöztetve úgyhogy ez a válaszom.

19. Egy könyv, ami megnevettetett
A Percy Jackson könyvek. Nagyon jól szórakozom Percy beszólásain.

20. Egy könyv, amin sírtál 
Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt egy évben annyit sírtam könyveken, mint egész idáig összesen. De az utolsó, amin nagyon sírtam, az Böszörményi Gyulától a Nász és téboly volt. Ó, az a könyv! Gyönyörű, csodálatos és garantáltan könnycsatorna kiszárító.

Ennyi lett volna ez a kis tag. Senkit nem hívok ki, ha esetleg valakinek kedve lenne mégis kitölteni, szabadon lehet vinni.

Ne feledjétek, a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

U. i.: Igen, a péntekből szombat lett, de véletlenül megnéztem a Lucifer egész első évadát egyben. Mindenkivel megtörténik, nem igaz?

2018. január 3., szerda

December - egy utolsó hajrá | Havi zárás #18

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és megígérem, ez lesz az utolsó tavalyi évhez kötött bejegyzés, de muszáj lezárni azt a decembert.
Lássuk, mi történt az év utolsó hónapjában. Volt szerencsém a fél hónapot betegen tölteni, bár haza nem mehettem, mert lázam nem volt, de voltak napok, mikor konkrétan olyan volt a hangom, mint akit megszállt a sátán (idézet kedves szobatársamtól). De amúgy jó volt... Nem volt. De névnapot is ünnepeltünk, mikulás ünnepséget ültünk a koleszban, mindenki ezerrel készült a karácsonyra, sütöttünk, főztünk, utolsó pillanatban vettem ajándékokat (meglepő, nem?) és még több ember nőtt fel a környezetemben. Volt egy egész tűrhető szünet, és persze karácsony. Meglátogattam az ország túlsó végén élő nagymamámat, ami nagyon jó volt, mert sajnos csak igen ritkán látom. Néztem karácsonyi filmeket is, pedig amúgy nem nagyon szoktam, de a Grincs idén sem maradhatott ki, és furcsa módon, idén valahogy sikerült megnéznem a Reszkessetek betörők második részét (csak a másodikat) pedig sose szoktam látni egyiket sem. Meg persze szerencsére olvasnom is sikerült.

Amiket olvastam:
 - John Green - Turtles All The Way Down
 - Nicola Yoon - The Sun Is Also A Star
 - V. E. Schwab - Gyülekező árnyak
 - Böszörményi Gyula - Nász és téboly
 - Sarah J. Maas - Köd és harag udvara

Amikről írtam:

Újak a polcomon:
 - Böszörményi Gyula - Nász és téboly
 - Sarah J. Maas - Köd és harag udvara
 - Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse
 - E. K. Johnston - Ezer éjszaka
 - Roald Dahl - A barátságos óriás
 - Jenny Han - To All The Boys I've Loved Before
 - Jenny Han - P. S. I Still Love You
 - Jenny Han - Always and Forever, Lara Jean

Januárban sokak örömére újrakezdődik a suli (én is nyilván közéjük tartozok. Nem.), de gondolom ugyanannyi időm lesz olvasni, mint eddig, bár félév lesz, amikor valamiért a tanárok beindulnak és dogahegyekkel jutalmaznak minket, mintha nem lenne holnap. Pedig van még utána 5 csodás hónap, amit együtt tölthetünk. De ne szaladjunk ennyire előre, most még január van, és az okosok azt mondják, éljünk a pillanatnak, úgyhogy nézzük is a januári TBR-omat, amit valószínű be fogok tartani.

Januárra tervezem:
 - Jenny Han - Always and Forever, Lara Jean (nagyon kíváncsi vagyok a trilógia végére és nem tudok várni, míg magyarul megjelenik)
 - Rick Riordan - Csata a labirintusban (molykalipszises közös olvasás)
 - Rick Riordan - Az utolsó olimposzi (ha már a 4. kötetet elolvasom az utolsó ne maradjon már olvasatlanul)
 - Roald Dahl - A barátságos óriás (karácsonyra kaptam és miért ne olvasnám el, amit kaptam?)
 - Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse (a listáról)
 - Marie Lu - Legenda (molykalipszises közös olvasás)

Elég barátságos, úgy gondolom, akár még sikerülhet is mindent elolvasni róla. Mint a mellékelt ábra mutatja, a múlt hónapban emlegetett piszkozatokkal nem sok mindent sikerült kezdeni, ami viszont azt jelenti, hogy még mindig meglephetlek vele titeket akármikor. És ki ne szeretné a meglepetéseket, igaz? 

Remélem mindenkinek jól telt a decembere és még egyszer, utoljára már tényleg, boldog új évet. Ugye nem felejtettek el lencsét enni? Ha igen, nem probléma, úgy hallottam, ha elolvastad eddig a bejegyzést, ugyanolyan hatása van, mint egy jó kis lencsefőzeléknek. Szóval no para és a következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2017 legjei | KEDDvencek #7

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és ma tegnapi ígéretemhez híven folytatom is a listákat, mégpedig a tavalyi év legjeivel. Nézzük is!

Legnagyobb csalódás: Nicola Yoon Minden, mindenje. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam szeretni, mert amúgy izgatott voltam miatta, annyira szereti mindenki. De sajnos nem tetszett.
Legnagyobb meglepetés: Erin Morgensterntől a The Night Circus. Ez nekem egy újraolvasás volt, először magyarul olvastam és őszintén szólva annyira nem tetszett, viszont időről időre eszembe jutott, aztán arra gondoltam, mi lenne, ha elolvasnám angolul, mert miért is ne, és annyira tetszett, hogy nem is értem, mi bajom volt vele elsőre.
Legmeghatározóbb: John Green - Turtles All The Way Down
Legkedvencebb új író:
 - magyar: Vivien Holloway
 - külföldi: V. E. Schwab és Jenny Han. Nem tudok választani, szóval ez így marad.
Leghosszabb: Sarah J. Maas Köd és harag udvara 750 oldallal.
Legrövidebb: Vivien Hollowaytől a Mesterkulcs a maga 78 oldalával.
Legkedvencebb borítók: Idén is sok szép borítóval lett szebb a könyvespolcom.

 
Imádom, mert össze
tudok öltözni vele
A sorozat mindkét kötetének
borítója nagyon tetszik




Természetesen ezek sem maradhatnak ki





Ezek lennének számomra a tavalyi év legjei. Ha gondoljátok, bátran írjátok meg kommentben, hogy nálatok mik voltak 2017 legjei.
A következő bejegyzésig legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi

2018. január 1., hétfő

2017 - évértékelés + néhány fogadalom, de inkább célkitűzés

Helló Hölgyek, Urak, Gabi vagyok és először is, mindenkinek boldog új évet!
És most, hogy ezen túl vagyunk, itt az ideje szépen lezárni a 2017-es évet, és szépen, ügyesen, okosan nekikezdeni 2018-nak. De mielőtt végleg búcsút mondanánk, tekintsünk vissza, milyen is volt a tavalyi év.
Érdekes. Érettségiztem infóból, lett egy angol nyelvvizsgám (vicces történet: nagyjából két hónappal azután mentem átvenni, hogy írtak. Még mindig mindent időben csinálok), dolgoztam a nyáron. Találtam egy új kedvenc sorozatot, a 100-ot (magyarul A visszatérők, ha esetleg valaki szeretné tudni), amit kétszer teljesen végignéztem és sikeresen rászoktattam még 3-4 embert, hogy nézze, így van kivel fangörcsölnöm. Ezenkívül felfedeztem a snail mail nevű jelenséget, ami igencsak elnyerte a tetszésemet.
Nagykorú lettem, szóval ezentúl már egy felnőtt (xD) gondoltait olvashatja, aki idetéved.
A blog döcöget, 23 bejegyzéssel zárjuk az évet, ami eggyel kevesebb, mint a tervezett, de nem bánom (egy kicsit azért de).

Meg persze olvastam.
Idén eggyel több könyvet sikerült elolvasni, mint tavaly, szám szerint 59-et. Ebből 18 sorozatindító, 15 folytatás és 2 befejezőkötet. Idén (vagy hát tavaly) igyekeztem kilépni a komfortzónámból, így több romantikust és new adultot is olvastam, illetve 24 számomra új íróval ismerkedtem meg. Az angol nyelvű könyveket is elkezdtem nézegetni, 3-at olvastam eredeti nyelven.
Nézzünk néhány listát, mert vicces ilyeneket írogatni.

10-ek
Kedvenc (olvasási sorrend)

  • Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó
  • Becky Albertalli - Simon és a Homo sapiens-lobbi
  • Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán
  • Vivien Holloway - Mesterkulcs
  • V. E. Schwab - Egy sötétebb mágia
  • Julianne Donaldson - Blackmoore
  • Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem
  • Erin Morgenstern - The Night Circus
  • John Green - Turtles All The Way Down
  • Böszörményi Gyula - Nász és téboly

Kedvenc ellentéte

  • Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek
  • Zakály Viktória - Szívritmuszavar
  • Candace Bushnell - Carrie naplója
  • Karen Marie Moning - Hajnalra várva
  • Lev Grossman - A varázslók
  • Anna Todd - Miután elbuktunk
  • Amy Tintera - Lázadók hajnala
  • Sidney Lawrence - A kalóz asszonya
  • Madeleine L'Engle - Időcsavar
  • Kylie Scott - Taktus
(spoiler holnapra: egy másik bejegyzésben folytatom a listázást)



És elérkezett a célok megfogalmazásának ideje.
 - legalább 24 bejegyzés
 - minden hónapban elolvasni egy könyvet a Listáról
 - rendszeresebben írni ide
 - befejezni 3 megkezdett sorozatot
 - újraolvasni egy kedvenc könyvet
 - kicsit rendszerezni ezt az egészet

Összességében azt hiszem, jobban örülök, hogy vége van az évnek, mint nem. Remélem ti máképp vagytok vele, és még egyszer boldog új évet minden kedves olvasómnak. A következő bejegyzésig  pedig ne feledjétek: legyetek jók, ha tudtok és félóráig gyakoroljátok a trónon ülést. Pá, Gabi